Végetért ugyan a műanyag mentes július kihívás, de természetesen augusztus elseje után sem térünk vissza azoknak a műanyagoknak a használatához, amit az elmúlt egy hónapban hanyagoltunk.

Az elmúlt hetek egyik nagy tapasztalata számomra az, hogy ne akarjunk mindent egyszerre.
Így igyekeztem apró lépésekben haladni, és nem mindent egyszerre csinálni.És igen, van néhány dolog, amin nem is szeretnék változtatni. Úgy gondolom, teljesen felesleges egy olyan helyzetbe belekényszeríteni magam (magunk), és a családom, ami -számunkra- hosszú távon tarthatatlan, illetve vannak dolgok, amikhez egyenlőre ragaszkodom. Az egyik ilyen a kapszulás kávé. Igen, tudom, hogy vannak más alternatívák, de ezt még nem engedtem el. De fém kapszulás kévét iszom, amit a gyártó céghez visszaviszek, hogy újrahasznosíthassa. A másik ilyen pl a kontaktlencse. Ehelyett sem fogok szemüveget viselni. És persze még ezen kívül is számtalan dolog van, amin lehetne "javítani". De ha onnan közelítem meg, hogy ha naponta csak 2 darab egyszer használatos műanyag szatyorral használtam kevesebbet, akkor az éves szinten már több mint 700 darab...és akkor nem számoltam hozzá a hétvégi bevásárlásnál, és a mélyhűtött húsokhoz használt, kb heti 5 darabot. Kb ugyanennyi, vagyis 700 darab sminklemosó/arclemosó pamacsot spóroltam meg a többször használatossal.
Szerencsémre egy csomó minden alap volt:
- mivel mindig viszem magammal az ebédet, nálam a rendelt, vagy vásárolt ebédek csomagolása egyből kiesett, viszont a reggelimet eddig alkalmanként uzsis zacskóba csomagoltam. Most áttértem a dobozolásra.
- ha te is a piacon veszed a tojást, a kemény, műanyag tojástartó nagyon praktikus darab
- Ezer éve nem készítettem otthon müzliszeletet, most végre ismét nekiláttam, és persze ismét rájöttem, hogy bizony a házi még mindig sokkal jobb mint a bolti ;)

- A kulacs évek óta jó barátom, most is viszem magammal, bárhova megyek
- Szívószálat nem használunk amúgy sem. Ha valamire kell, van otthon papírból készült, vagy a tekerős-korsóhoz való vastag, többször használható változat.
Ami nekem is új volt:
- A textil szatyor, a pékárú vásárlásához: Ezekből egyébként hihetetlen választékban hozzá lehet jutni, gondoltam én is beszerzek valami cuki darabot, de aztán meggondoltam magam. Hiszen pont az lenne a lényeg, hogy ne legyen otthon még több cucc, úgyhogy kb 10 perc alatt átalakítottam egy meglévő bevásárló szatyrot. (A füleit lebontottam, összevarrtam, és belehúztam a zsák felső szegélyébe) A továbbiakban tökéletesen megfelelt a napi kifli/zsömle/kenyér beszerzéshez.

- A zöldségek vásárlásához szinten nem szereztem be új zsákokat, hanem régi, amúgy is kidobásra ítélt trikóimból készítettem megfelelő táskát. (az alját kb 5 cm magasan, 2 cm szélesen bevagdostam, összekötöttem, illetve a nyakánál és a karöltőnél levágtam a varrást.

- Eddig mindig ódzkodtam attól, hogy a mélyhűtőben dobozokba pakoljak. Most beszereztem néhány fél literes dobozt, és jelentem, soha ilyen rend még nem volt a mélyhűtőmben. Persze, vannak még benne zacskóban eltett dolgok, de ezeket is folyamatosan cserélem le. Egyébként az megvan, hogy amikor valamit alulról veszel ki a fagyasztóból, soha nem tudsz ugyanúgy visszapakolni? Na, ezt most elfelejtheted, mert a dobozos megoldásnál nem csak kivenni tudsz könnyen bármit, hanem ugyanolyan könnyen vissza is pakolhatsz. Imádom :D
A középső kép alján egyébként kétszer 2 db csirkecomb filé van. Az egyik zacskóban, amit már fagyasztva vettem ki, a másik dobozban. Azért elég egyértelmű, melyik a helytakarékosabb, és könnyebben kezelhetőbb.

- Lecseréltem a sminklemosó vattakorongokat, frottír, mosható változatra. Ehhez előbányáztam egy régi törölközőt, felkockáztam, és két-két darabonként elszegtem a széleit. Ha nem szeretnél varrni, természetesen ebből is vásárolhatsz készet, de ahogy már mondtam, nálam most az is szempont volt, hogy ne szaporítsam az otthoni cuccok számát, hanem a meglévőkből gazdálkodjak.

Az idén nyáron két fesztiválon is megfordultunk. A soproni Volt-on számomra nagyon szimpatikus volt a visszaváltós pohár rendszer, nem is nagyon láttunk ilyeneket eldobálva sehol, vagy pillanatok alatt felszedték, és már vitték is beváltani a szemfülesek. Debrecenben a Campuson sajnos nem volt ilyen, de én lelkesen vittem magammal a poharam - mint csiga a házát - és gond nélkül újratöltötték.
Összességében pozitív tapasztalataim voltak. A hipermarketben, ahova járunk gond nélkül tudok pékárút vásárolni textilszatyorban is, ahogy a "dobozba kérem a felvágottat" kéréstől sem zárkóztak el.
A szomszéd péknél a lányok szeme sem rebben, mikor viszem a dobozom, hogy ebbe kérem a mákos rétesem.
Következő lépésként joghurtot szeretnék otthon készíteni. Mivel heti 5-6 doboz biztos elfogy, ez sem kevés műanyagszemét.
...és a végére, de talán a legfontosabb...
Mindez nem menne a családom támogatása nélkül. A férjem nélkül, aki teljes mértékben partner ebben (is), aki, amikor vásárolni megy, szintén odafigyel, hogy mibe pakol, és akinél ugyanúgy mindig ott a kulacs víz, ha Minivel mennek valahova, mert tudja, mennyire utálom, mikor fél literes vizeket kell venni.
És az öt éves lányom nélkül, aki megérti, és elfogadja, ha azt mondom neki, hogy nem papírtálkában, műanyagkanállal eszünk fagyit, mert 3 perc múlva csak a kukában végzi az egész, hanem inkább a tölcsért választjuk. Aki, ha nem biztos benne, megkérdezi, hogy a kezében lévő szemetet melyik kukába dobja.
Úgy érzem, sikerült elindulnunk egy úton, ahol a cél az, hogy a gyerekeinknek ne egy szemétdombot hagyjunk örökségül, hanem egy olyan helyet, ahol mi is szívesen élnénk.
