Tavaly karácsony környékén teljesen rá voltam kattanva a keksz, vagy süti, vagy mindenféle krémekre. Tulajdonképpen bármilyen édesség megmaradt otthon, az így végezte. Készült mézeskalácsból, maradék piskótából, és oreo kekszből is, ami alapból nagyon nem barátom, de ebben a formában - sajnos - elég jóban lettünk :)

Az elkészítése a faék kategória, kb egymillió kalória, és hogy a makrókat se felejtsük el: csupa zsír és szénhidrát

Vagyis minden, amitől jó lesz valami :D

Hozzávalók:

30 dkg Oreo keksz
5 dkg vaj
1,3 dl cukrozatlan sűrített tej

A kekszeket válaszd szét, és a krémet kapard ki belőle. Nnna, az egésznek kb ez a legmacerásabb része, de ne add fel, egyszer ez is elmúlik ;) A kekszet dobáld az aprítóba, és daráld egész finom morzsásra. A krémhez tedd hozzá a vajat, és olvaszd fel. Add hozzá a kekszmorzsához, borítsd bele a sűrített tejet is, és további kb fél percet datáld, amíg lágy, krémes állagú nem lesz. Tedd üvegbe, és tárold hűtőszekrényben...a maradékot...:D Fogyasztásához a kanalat javaslom, de ha kellőképpen elvetemült vagy, akár palacsintába is kenheted ;)

..Naná ;)

Emlékeztek, mikor néhány éve úgy telt el a nyár, hogy minden hétköznap verőfényes napsütés volt, hétvégén pedig kb végig esett az eső? Eddig úgy tűnik, az idén megfordult, és mi igyekszünk is kihasználni minden alkalmat, hogy grillezzünk. Ráadásul nemrég lehetőségem nyílt kipróbálni a George Forman grillsütőket. Közülük is a kül -és beltéren is használható álló grillsütőt. Cserébe pedig vállaltam, hogy megírom a tapasztalataimat :)

A helyzet az, hogy Férj - temérdek jó tulajdonsága mellett - nem épp az a grillezős fajta. Szerintem csak ez a kerti, kintevős sztorihoz is csak azért áll (hmmm) "lelkesen", mert mi, Minivel viszont imádunk piknikezni. Vagyis eddig a hagyományos, grillezős mókák alatt is inkább én kezeltem a tüzet, amivel alapvetően nincs gondom, csak mióta egyszer kicsit túltoltam a lángot, és enyhén megpörköltem a diófa alsó leveleit...azóta kicsit óvatosabb vagyok. Viszont - gondolom ez nem egyedi - baromira utálom ki, és letakarítani a grillt :P

Vagyis az elektromos grill mindkettőnknek elég jó megoldás. Ráadásul ehhez a cuki kis darabhoz még búra is van, vagyis a húsok sokkal rövidebb idő alatt elkészülnek, és egyáltalán nem száradnak ki. Mivel állítható a hőfok, így a masszívabb húsok is anélkül sülnek át, hogy kívül már rommá égtek volna. Percek alatt eléri a 220, vagy akár 280 fokot, és nem kell neki 15-20 perc, mint a sütőnek, hogy 250 fokra felmelegedjen. Ráadásként mivel nincs nyílt (sem semmilyen :P ) láng, így csemetét is szívesebben odaengedem segíteni a közelébe. Amúgy mindig egy frászban voltam, mikor szélvész kisasszony a hosszú copfjával randalírozott a tűz körül (jóó...vállalom, alkalmanként túlaggódom a dolgokat, de ez van :D)

Kétségtelenül nem egy kis darab, vagyis bevallom az nincs előttem, ahogy az étkezőasztalra teszem (mert amúgy így is használható lenne), viszont a konyha sarkában is remekül elálldogál a lábain. Nem nehéz, forrón is simán odébb lehet tenni, és elég stabil. Egy dolog hiányzott, egy akasztó, vagy valami hasonló jó lenne, hogy a búrát lehessen hova tenni, mert volt, hogy csak tanácstalanul Travoltáztam, kezemben a kupakkal, hogy akkor most hova is tegyem, amíg éppen nincs rá szükség...de a másik kezem meg jó lenne...

Nálunk első körben mégis pizza készült rajta, ami azt hiszem életem legjobb pizzája lett. Pizza esetében szerintem a kevesebb több, így egy teljesen alap, margherita pizzát készítettem, házi szósszal, mozzarellával, paradicsommal, és sok-sok friss bazsalikommal.

A tészta könnyű lesz, levegős, kívül pedig ropogós...huhhh...próbáld ki, nagyon finom. Kb 5-7 perc alatt elkészül, vagyis nincs ideje kiszáradni. Nem állítom, hogy olyan, mintha kemencében sütötted volna, de a sütőben készültet simán kenterbe veri.

Én ebből a mennyiségből két, 32-35cm átmérőjű pizzát szoktam készíteni, a szósz pedig kb négy pizzára elég.

Hozzávalók:

500 liszt (ha van, akkor a 00-ás pizzalisztet válaszd)

350ml víz

1 csomag szárított élesztő

3-4 evőkanál olívaolaj (tudod, egy löttyintés ;)) + 2 ek, hogy körbekend a tésztát amíg kel

1,5 tk só

A szószhoz:

1 kis fej hagyma

1 gerezd fokhagyma

1 doboz hámozott paradicsom

3 evőkanál sűrített paradicsom

1 csapott ek cukor

só, bors

1 tk oregánó

1 ek olívaolaj

Végül a sütéshez: olívaolaj

A tetejére: mozzarella, paradicsom, bazsalikom, stb

A tésztához keverd el a hozzávalókat, és dagassz belőle sima, rugalmas tésztát. Én mindent beleszórok a karos robotgépbe, és előbb alacsony, majd magas fokozaton kb 5 percig dagasztom. Gömbölyítsd ki, kend be olívaolajjal, takard le fóliával, és keleszd 1-1,5 órát, amíg a duplájára nem nő.

A szószhoz vágd apróra a hagymát és a fokhagymát, dinszteld meg, add hozzá a többi hozzávalót, kicsit rotyogtasd, majd turmixold le.

A grillt melegítsd elő 220 fokra. A tésztát oszd két részre, és enyhén lisztezett felületen, a kezeddel addig simogasd, húzd, vagy ha nagyon pro vagy, picit pörgesd, még 32-35 cm átmérőjű lapot nem kapsz. Egy ecsettel kend meg vékonyan mindkét felét olívaolajjal, és mehet is a grillre. Takard le, és süsd kb 4 percet. Majd fordítsd meg, adj neki letakarva 2 percet, majd kanalazz rá pizzaszószt, tedd rá a mozzarellát, és a paradicsomszeleteket is. Végül szórd meg bazsalikomlevelekkel, és ismét tedd rá a búrát. Süsd további 1 percet, és már kész is vagy. Csúsztasd át egy tálcára, és tálald :)

Mivel az egész család súlyos kókusz-függőségben szenved, így nálunk minden, ami kókuszos, elég nagy népszerűségnek örvend. Nem volt ez másképp ennek a házi bountynak az esetében sem...kb egy szempillantás alatt elfogyott, pedig nem volt ám kis adag...

Az alapötletet egyébként a múltkori kókuszos pite adta, már akkor is feltűnt, hogy a töltelék szinte a megszólalásig hasonlít a bountyra, csak talán kevésbé édes. Így ez tökéletes kiindulási alap volt, márcsak kicsit stabilabbá kellett tenni, hogy bírja a csokiban forgatást. Illetve az intenzívebb kókuszíz miatt megpirítottam a kókuszreszeléket. Alapvetően alig van vele munka, csak sajnos kell neki néhány óra a hűtőben, így nem tartozik a villámgyors édességek közé, de megéri a várakozást

Hozzávalók: kb 18 darabhoz

4 dl fém dobozos kókusztej aka kókusz konzerv

10 dkg kókuszreszelék

10 dkg cukor

5 evőkanál búzadara

1 kiskanál kókuszaroma (elhagyható, de jó, hogy méginkább felturbózza az ízét)

A bevonáshoz:

100g tejcsoki

150g étcsoki

A kókuszreszeléket pirítsd meg egy száraz serpenyőben. Ne hagyd magára, mert könnyen odakap. A kókusztejet öntsd lábosba, és kezdd melegíteni. Közben mehet hozzá a cukor, a kókuszreszelék a kókuszaroma, és a dara is. Kis lángon addig főzd, amíg be nem sűrűsödik annyira, hogy kevergetés közben már látszik az edény alja. Borítsd még forrón egy sütőpapírral bélelt tálcára, és egy gumispatulával simogasd kb 1,5cm magas (kb 15x20-as) téglalappá. Tedd legalább két órára hűvösre, majd fordítsd meg óvatosan, hogy a másik oldal is száradjon, és mehet is vissza a hűtőbe, még két órára, vagy akár egy egész éjszakára. Majd darabold fel: előbb hosszában félbe, majd keresztben kb 2,5cm-ra. Vagy ahogy számodra a legkényelmesebben fogyasztható. Kicsit el is simogathatod a széleket, hogy egyenletes legyen ;)  A csokit darabold kisebbre, és az 1/3-ad részét olvaszd fel gőz fölött. Ha elolvadt, vedd le a gőzről, és borítsd bele a többi csokit is. Kevergesd amíg el nem olvad, majd egy kicsit tedd vissza a melegre, hogy "visszaolvadjon" :P Egyenként mártsd meg benne a szeleteket, és ismét tedd vissza a hűtőbe, amíg a csoki meg nem dermed.

Hétköznapokon jellemzően a csirkét választom, mert gyorsabb, mint bármi más, de azért ha alkalom adódik rá, szívesen készítek marhát. Ezért is örültem, mikor a SPAR, - 15 éves - Regnum húsüzemének jubilálása apropóján lehetőséget kaptam, hogy valamilyen finomságot készítsek marhahúsból.

Vasárnapra igazán gyönyörű, tavaszi időt ígértek, szerettük volna kihasználni a napsütést. Így megejthetjük az idei első családi pikniket, aminek főszereplője bizony egy tisztességes darab marha fehérpecsenye lesz, a húsüzem kínálatából. Mindenképpen egyben szerettem volna elkészíteni, majd leheletvékony szeletekre vágva, frissen, a grillen pirított meleg bagettekbe tölteni, és édes, ragacsos lilahagyma lekvárral, tormás, és kéksajtot szósszal, és sok-sok növénnyel tálalni.

A fehérpecsenyéről érdemes tudni, hogy ez egy igazán sovány, hengeres hús, alapvetően a marha szárazabb részei köze tartozik, és a hideg húsra ez még inkább jellemző. Vagyis ebben az esetben különösen fontos, hogy semmiképpen ne süsd túl.

Amíg én véresen vagy közepesen, addig férj jól átsütve szereti a marhát. Ez a karácsonyi Wellington esetében szokott nemi kihívást jelenteni, dehát így szép az élet, nem igaz? (Az előző évben pl sikerült jóó túlsütnöm...pfff...bár rajtam kívül az egész család imádta )

Az egyben sült fehérpecsenyénél viszont az a jó, ha maximum közepesen átsült, tehát a hús belsejének hőmérséklete épphogy elérje, vagy ha kicsit jobban átsülve szereted, nagyon kevéssel haladja meg a 60 fokot. Ahhoz pedig, hogy ezt szemmel tudd tartani, a legjobb, ha beszerzel egy fém maghőmérőt. (párszáz forintért kapható) 

Mivel egyszerű, letisztult ízeket szerettem volna, és a mártások amúgy is elég karakteresek, ezért igyekeztem elkerülni a túl aromás fűszereket használni. Így sóval, borssal, mustárral, és egy kevés fokhagymával pácoltam be egy napra a pecsenyét. Másnap este megsütöttem, és ismét ment vissza egy éjszakára a hűtőbe. Bevallom kicsit aggódtam, hogy valóban olyan lesz-e a végeredmény, mint amilyet szerettem volna, de szerencsére beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Az elkészült hús kívül átsült, belül pedig hihetetlenül szaftos, és puha maradt. Gyönyörűen lehetett szeletelni, és isteni finom volt.

Bár kicsit időigényes, de alapvetően pofonegyszerű fogás, amivel garantáltan leveszed majd a lábáról az összes húsimádó barátod, vagy rokonod ;)

Hozzávalók:

2 kg marha fehérpecsenye

1 evőkanál só

1 evőkanál frissen őrölt bors

1 evőkanál mustárpor (ha nem találsz, akkor őrölj porrá mustármagot)

1 teáskanál fokhagymapor

A pirításhoz 2-3 evőkanál olívaolaj

Keverd el a fűszereket, dörzsöld be vele a húst, és szorosan tekerd körbe frissentartó fóliával. Tedd egy tálba, és mehet is hűsölni legalább egy éjszakára. Sütés előtt 1,5-2 órával vedd ki a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre  melegedjen. Vedd le a fóliát, és egy nagy serpenyőben hevítsd fel az olajat. 1-1 perc alatt pirítsd körbe a húst. Ne felejtkezz ez a végekről sem. Tedd tepsibe (és olyat használtam, aminek van egy rácsos betétje is, így alul is tudott pirulni), és döfd le a maghőmérővel. Figyelj, hogy a kb a hús közepében helyezkedjen el. 180 fokra előmelegített, hőlégkeveréses sütőben, ennek a cirka két kilós gyönyörűségnek kb 45 perc kellett, hogy elérje a 60 fokot. Ha megvagy, kapd ki a hőmérőt, tedd át egy tálra, és azonnal tedd a hűtőbe, csupaszon. Így nem nő majd tovább a belső hő. Egy óra múlva takard le fóliával, és hagyd ismét legalább egy éjszakát pihenni.

Végül egy éles késsel vágj vékony szeleteket, és tálald kedved szerint :)

Jó étvágyat!

A mangó útja itthon (még mindig :D)

huhhakciós...dejóvegyünk, (mert az jó lesz nekünk)

-demégzöld...

-sebajbeérik...

-együnk mangót...nem, mégmindignemjó...moost, most a jó, kérvalaki?

-Mostnemköszi...két nap múlva...ba***us...ez már meginttökplötyi

Ilyenkor van az, hogy valamiben igyekszem ellőni. Most - a banánkenyér mintájára - mangós kenyér lett belőle. Egyébként az ízén egyáltalán nem érezni a mangót, viszont - a banánhoz hasonlóan - az állagának nagyon jót tesz. Egészen szaftos, de mégsem ragacsos lesz tőle a süti.

Ja igen...ha szépen szeretnéd szeletelni, hagyd, hogy kihűljön ;) akkor nem lesz olyan kis nyomi, mint nekem :D

Mondanám, hogy gyerekkorom egyik nagy kedvence volt a sajtosroló, de az az igazság, hogy sosem szerettem igazán, mert tömény vaj az egész �

aztán egyszer, vagy tizensok évvel ezelőtt valahol ettem füstölt sajtos rolót, és ahhhh...� imádtam � könnyű volt benne a krém, és a füstöltsajt...� ezután évekig kerestem ugyanezt az élményt, de sehol nem találtam, úgyhogy nem volt mit tenni, itthon kellet összehozni valamit.

A neten fellelhető receptek mindegyike tele vaj vajjal, így kellett valami más változat. A kedvenc sajtszószom pedig igazán tuti alapnak bizonyult � mmm...tudjatok ki vegyen legközelebb bolti.

Nagyon lelkes állapotomban biztos nekiálltam volna a leveles tészta elkészítésének is, de most nem volt ilyen, ráadásul már nem maradt a mélyhűtőben sem az előző adagból, így most kész tésztával készült.

Hasznos ketyere hozzá az a fém henger, amire rá tudod tekerni a tésztát, hogy azon süsd meg (nekem ilyen van), de enélkül is simán össze tudod hozni: Egyszerűen hajts ketté egy A4-es lapot hosszában, majd tekerd fel a megfelelő vastagságra. Ragaszd meg celluxszal, és az egészet vond be alufóliával.

Hozzávalók:

Alapvetően azt gondolom, hogy simán lehet szuper dolgokat sütni-főzni otthon mindenféle szuper konyhai ketyere nélkül, de az már nagyon nem mindegy, hogy valami mennyi idő alatt, vagy milyen energiabefektetéssel készül el.  Elég akárcsak egy tejszínhab, vagy tojásfehérje felverésére, vagy pláne egy kelt tészta dagasztására gondolni.

Persze már egy egyszerű kézi robotgép is óriási segítség, de a nagyobb, karos, konyhai robotgép már egy másik szint. Néhány éve a férjem meglepett egy "kisebb" nagyobb géppel, ami határozottan előrelépés volt az addigi kézi mixerhez képest. A teljesítményével alapvetően nem volt probléma, viszont volt néhány olyan tulajdonsága, ami megnehezítette a használatát. Például, hogy a keverőlapátok felett volt egy korong, ami pont jó volt arra, hogy működés közben ne tudjak semmit hozzáadni a keverékhez. Ez alapvetően nem hangzik vészesnek, de egy idő után roppant idegesítő tudott lenni, mikor úgy kellett belepilinckázni pl az olvasztott cukrot a vajkrémhez, hogy lehetőleg a fele ne a korongon, a másik pedig a tál felső részére dermedve végezze. Ráadásul nagyobb fokozaton -fittyet hányva a tapadókorongokra - elmászott. Vagyis nem nagyon lehetett felügyelet nélkül hagyni. Holott számomra ezeknek a gépeknek az egyik legnagyobb előnye, hogy nem kell őriznem, simán tudok mást csinálni (jóó, nyilván nem állok neki ablakot pucolni közben ;)) amíg dolgozik.

Ezért is örültem, mikor új taggal bővült kis családunk a Russell Hobbs Desire típusú konyhai robotgépének személyében. Mivel elég sok kelt tésztát készítek, így egyik fő szempont, hogy ne kapja fel a tésztát dagasztás közben, illetve, hogy a teljes felületet beérje a kar, és ezt tökéletesen hozta is a gép. Keverés közben is simán lehet hozzá adagolni az alapanyagokat, még akkor is, ha nincs rajta a fedő, amin betöltőnyílás is van, Stabilan áll, nem változtat ad hoc helyet, és bár nem állítom, hogy halk, de az 1000W-os teljesítményhez képest teljesen tolerálható a hangja, még magas teljesítménynél is. Ami szintén nagyon praktikus, hogy fokozat nélkül állítható a sebesség. Az 5 literes tálba kb minden belefér, és erősek a keverőlapátok is. Ráadásul mindemellett - nem elhanyagolható szempont - még szép is :D

Egy dolog tenné igazán tökéletessé, ha nem műanyag lenne a külső burkolat, pláne a kar felnyitásánál található kis (jesszus...mi lehet ennek a neve...?) sín. Bár kétségtelen, hogy így sem egy pehely súlyú darab...nem tudom milyen lenne fémből :D

Ja igen...van ám hozzá a jó kis erős turmixgép is. És nem műanyag, nem bizony, hanem üveg :D

Összességében tökéletesen elégedett vagyok, bárkinek szívesen ajánlanám

Ha hasonló gép beszerzését tervezed, és még nem tudod mi alapján válassz, szerintem ezeket a szempontokat érdemes szem előtt tartani.

És most nézzük is a perec receptet ;) Már régóta szerettem volna készíteni itthon, és most ez az esős vasárnap tökéletesen meg is felelt. Mini imád tésztával "gyurmázni", pláne a hozzávalókat szórni a gépbe, így őt is sikerült egy időre lekötni, ha már beszorultunk a lakásba egész napra.

Hozzávalók:

6 darabhoz:

400g liszt

200ml víz

1 evőkanál szárított élesztő

1 ek cukor

3 evőkanál olvasztott vaj

1,5 teáskanál só

 A fürdőhöz:

Víz (kb 3 liter)

2 csomag szódavikarbóna

A tetejére:

1 tojás sárgája

1 ek víz

tenderi só, és/vagy reszelt sajt

A keverőtálban vegyítsd el a vizet, a vajat, a cukrot, és az élesztőt. Hagyd állni kb tíz percet, majd szitáld hozzá a lisztet, és kezd dagasztani alacsony fokozaton. Ha nagyon száraz a tészta adj hozzá 1 evőkanál vizet. Ha már összeállt, kapcsold magasabbra, és dagaszd addig, amíg a tészta fényes, és sima nem lesz. Kb 4-5 perc alatt lesz kész. Gömbölyítsd ki, kicsit szórd meg liszttel, és letakarva keleszd 1 órát, vagy amíg a duplájára nem nő. Ha megkelt, vágd 6 egyforma darabra, és azokat a darabokat, amiket nem használsz, takard le egy nedves konyharuhával, hogy nem száradjon ki. Közben forrald fel a vizet a fürdőhöz. Végy magad elé egy tésztadarabot, és készíts belőle egy kb 40-45 cm hosszú kukacot. Hajlítsd meg U alakban, majd mindkét szárát keresztben lehajtva készítsd el a perec formát. A végeket kicsit nyomkodd le. Tedd sütőpapírra, és ezt is takard le egy nedves ruhával. Ha elkészült az összes perec, szórd a forrásban lévő vízbe a szódabikarbónát (lassan, mert őrülten felhabzik majd), és tedd bele a pereceket. Főzd 30 másodpercet, majd óvatosan - csúszik - vedd ki és tedd sütőpapírral bélelt tepsibe. Nekem hármasával ment a lábosba, a lényeg, hogy elférjenek egymás mellett. Kend le a vízzel elkevert tojássárgájával, és szórd meg a nagyszemű sóval, vagy a sajttal.

A sós változat külső része kicsit ropogósabb lesz, míg a sajtosé inkább puha marad.

200 fokos sütőben,légkeveréssel süsd 15-17 percet, és legalább 5 percet hagyd hűlni, mielőtt tálalod :) 

Eddig még sosem készítettem Lemon Curd-öt, az angolok legendás citromkrémét, és most így utólag egyszerűen nem értem, hogy miért :D

...mert lágy, és krémes, és nagyon citromos, de mégis édes...vagyis az a fajta, amit mikor megkóstolsz, első falatra érdekes (meglepő), de aztán még szeretnél, és utána már nagyon nehéz abbahagyni :D Pláne, ha ez még ropogós, vajas tésztával, és édes habcsókkal egészül ki ;)

Szia, a blog elköltözött, a receptet itt találod

...vagyis a fűszeres bajor sajtkrém, amit kenyérre kenve, vagy pereccel fogyasztanak.

Amikor Judit, a Chez Sennerei-ből először beszélt nekem erről a krémről, már látatlanban is szerelembe estem. Nem is csoda, hiszen a hagyományosan érett camambertből, vagy brieből készülő krém már önmagában is istenien hangzik, de még további sajtkrémmel, fűszerekkel és hagymával keverve maga a mennyország :D

Ha úgy éreznéd, hogy ez eléggé összecseng a mi körözöttünkkel, akkor jól látod, és miután sok-sok receptet néztem át, kb itt is ugyanaz a helyzet, mint annál, vagyis ahány ház, annyi szokás :)

De az eredeti, 2O15 óta már oltalom alatt álló elnevezésű Obazda kötelező alapanyagai a camambert, vagy brie , krémsajt, vaj, só, paprika. Az opcionális alapanyagok pedig a hagyma, kömény, egyéb fűszerek, tejszín, tej, sör. Ez utóbbiaktól könnyebb, lazább lesz a krém.

Persze az évek során sok új obatzter recept született, így biztosan megtalálod majd köztük a leginkább kedvedre valót. Kivéve, ha a camamber nem barátod...

...vagyis ez nem is igaz, mert a férjemnek bizony nem az - szerinte az összesnek gomba íze van, pedig már jónéhány fajtát végigkóstoltattam vele - de az Obatzda még neki is nagyon ízlett

Mivel egyrészt nem szeretem a sört, másrészt szerettem volna, ha csemete is ehet belőle, ezért én a sörmentes változatot készítettem, és bár a német konyha nem használ tejfölt, én mégiscsak azzal tettem lazábbá a krémet, a tejszín helyett. De most őszintén...tejföllel minden jobb, nem igaz? :D

Hozzávalók:

250g Alpesi szénatejes brie

50g krémsajt

20g szobahőmérsékletű vaj

1 közepes fej lilahagyma (apró kockára vágva)

1,5 tk pirospaprika

2 púpos evőkanál tejföl (vagy szükség szerint tejszín, vagy sör)

só (csak óvatosan ;))

A tetejére: újhagyma, petrezselyem

A brie-t egy villával törd össze. Ez eleinte lehetetlen küldetésnek tűnik, de ne add fel, előbb-utóbb sikerül lezúzni. Majd add hozzá sorban a többi hozzávalót is, végül a tejföllel (vagy a sörrel/tejszínnel) keverd krémesre. Végül szórd meg újhagymakarikákkal és petrezselyemmel, és tálald pereccel, vagy friss kenyérrel

És már csak egy kihívással kell szembenézned: ne edd meg egyszerre az egészet ;)

                                     ...nem viccelek...nekem simán ment volt, aztán szerencsére győzött a józan ész :D

Ha a sajtleves szóba kerül, az embernek általában a tejszínes változat jut eszébe...legalábbis elsőre nekem is az ugrik be :) De most szerettem volna valami teljesen mást, könnyebbet, készíteni.

Márcsak azért is, mert a Chez Sennerei krémes, lágy, mégis nagyon karakteres Bodensee kék sajtjához valami igazán különleges illett.

Így egy körtés, karfiolos krémleves készült, sok-sok-soook sajttal, a tetején pedig édes-sós pirított dióval...és még sajttal :D

Minden túlzás nélkül, három napig ezt ebédeltem, és a negyediken csak azért nem, mert elfogyott :( Mindezt úgy, hogy alapvetően nem vagyok oda a levesekért, és a krémleves sem épp a legjobb barátom. Úgyhogy jó lett...eléggé... :D Szerintem próbáld ki ;)

Hozzávalók:

25g vaj

4 szál újhagyma, vagy 2 szál, ha pufi a feje :)

1 zellerszár

2 szem körte (én érett alexandert használtam)

300g karfiol (egy kisebb fej fele)

700ml zöldségalaplé

2 púpos evőkanál tejföl

200g kéksajt

A tetejére:

kéksajt

újhagyma

2 evőkanál porcukor

1/2 teáskanál só

2 marék dió

Először a diót készítsd el a tetejére: vágd nagyobb darabokra, szórd meg a porcukorral és a sóval, tedd serpenyőbe, alacsony lángon. Hagyd, hogy a cukor elolvadjon, karamellizálódjon, és mindenhol bevonja a diódarabokat. Tálalásig tedd félre

A hagymát és a zellerszárat vágd finomra, és dinszteld meg a vajon. Add hozzá a felkockázott körtét, és a kisebb rózsákra szedett karfiolt. Öntsd fel a zöldségalaplével, és 15-20 perc alatt főzd puhára. Végül morzsold (haha...nem tudod, mert tök krémes...:D) bele a kéksajtot is. Hagy elolvadni, majd ess neki egy botmixerrel, és zúzd le az egészet, amíg teljesen krémes nem lesz. Add hozzá a tejfölt, forralj rajta mégegyet, és már tálalhatod is: merd tányérba a levest, szórd meg néhány kocka sajttal, újhagymakarikákkal, végül a pirított dióval is :)

Jó étvágyat!