Alapvetően azt gondolom, hogy simán lehet szuper dolgokat sütni-főzni otthon mindenféle szuper konyhai ketyere nélkül, de az már nagyon nem mindegy, hogy valami mennyi idő alatt, vagy milyen energiabefektetéssel készül el.  Elég akárcsak egy tejszínhab, vagy tojásfehérje felverésére, vagy pláne egy kelt tészta dagasztására gondolni.

Persze már egy egyszerű kézi robotgép is óriási segítség, de a nagyobb, karos, konyhai robotgép már egy másik szint. Néhány éve a férjem meglepett egy "kisebb" nagyobb géppel, ami határozottan előrelépés volt az addigi kézi mixerhez képest. A teljesítményével alapvetően nem volt probléma, viszont volt néhány olyan tulajdonsága, ami megnehezítette a használatát. Például, hogy a keverőlapátok felett volt egy korong, ami pont jó volt arra, hogy működés közben ne tudjak semmit hozzáadni a keverékhez. Ez alapvetően nem hangzik vészesnek, de egy idő után roppant idegesítő tudott lenni, mikor úgy kellett belepilinckázni pl az olvasztott cukrot a vajkrémhez, hogy lehetőleg a fele ne a korongon, a másik pedig a tál felső részére dermedve végezze. Ráadásul nagyobb fokozaton -fittyet hányva a tapadókorongokra - elmászott. Vagyis nem nagyon lehetett felügyelet nélkül hagyni. Holott számomra ezeknek a gépeknek az egyik legnagyobb előnye, hogy nem kell őriznem, simán tudok mást csinálni (jóó, nyilván nem állok neki ablakot pucolni közben ;)) amíg dolgozik.

Ezért is örültem, mikor új taggal bővült kis családunk a Russell Hobbs Desire típusú konyhai robotgépének személyében. Mivel elég sok kelt tésztát készítek, így egyik fő szempont, hogy ne kapja fel a tésztát dagasztás közben, illetve, hogy a teljes felületet beérje a kar, és ezt tökéletesen hozta is a gép. Keverés közben is simán lehet hozzá adagolni az alapanyagokat, még akkor is, ha nincs rajta a fedő, amin betöltőnyílás is van, Stabilan áll, nem változtat ad hoc helyet, és bár nem állítom, hogy halk, de az 1000W-os teljesítményhez képest teljesen tolerálható a hangja, még magas teljesítménynél is. Ami szintén nagyon praktikus, hogy fokozat nélkül állítható a sebesség. Az 5 literes tálba kb minden belefér, és erősek a keverőlapátok is. Ráadásul mindemellett - nem elhanyagolható szempont - még szép is :D

Egy dolog tenné igazán tökéletessé, ha nem műanyag lenne a külső burkolat, pláne a kar felnyitásánál található kis (jesszus...mi lehet ennek a neve...?) sín. Bár kétségtelen, hogy így sem egy pehely súlyú darab...nem tudom milyen lenne fémből :D

Ja igen...van ám hozzá a jó kis erős turmixgép is. És nem műanyag, nem bizony, hanem üveg :D

Összességében tökéletesen elégedett vagyok, bárkinek szívesen ajánlanám

Ha hasonló gép beszerzését tervezed, és még nem tudod mi alapján válassz, szerintem ezeket a szempontokat érdemes szem előtt tartani.

És most nézzük is a perec receptet ;) Már régóta szerettem volna készíteni itthon, és most ez az esős vasárnap tökéletesen meg is felelt. Mini imád tésztával "gyurmázni", pláne a hozzávalókat szórni a gépbe, így őt is sikerült egy időre lekötni, ha már beszorultunk a lakásba egész napra.

Hozzávalók:

6 darabhoz:

400g liszt

200ml víz

1 evőkanál szárított élesztő

1 ek cukor

3 evőkanál olvasztott vaj

1,5 teáskanál só

 A fürdőhöz:

Víz (kb 3 liter)

2 csomag szódavikarbóna

A tetejére:

1 tojás sárgája

1 ek víz

tenderi só, és/vagy reszelt sajt

A keverőtálban vegyítsd el a vizet, a vajat, a cukrot, és az élesztőt. Hagyd állni kb tíz percet, majd szitáld hozzá a lisztet, és kezd dagasztani alacsony fokozaton. Ha nagyon száraz a tészta adj hozzá 1 evőkanál vizet. Ha már összeállt, kapcsold magasabbra, és dagaszd addig, amíg a tészta fényes, és sima nem lesz. Kb 4-5 perc alatt lesz kész. Gömbölyítsd ki, kicsit szórd meg liszttel, és letakarva keleszd 1 órát, vagy amíg a duplájára nem nő. Ha megkelt, vágd 6 egyforma darabra, és azokat a darabokat, amiket nem használsz, takard le egy nedves konyharuhával, hogy nem száradjon ki. Közben forrald fel a vizet a fürdőhöz. Végy magad elé egy tésztadarabot, és készíts belőle egy kb 40-45 cm hosszú kukacot. Hajlítsd meg U alakban, majd mindkét szárát keresztben lehajtva készítsd el a perec formát. A végeket kicsit nyomkodd le. Tedd sütőpapírra, és ezt is takard le egy nedves ruhával. Ha elkészült az összes perec, szórd a forrásban lévő vízbe a szódabikarbónát (lassan, mert őrülten felhabzik majd), és tedd bele a pereceket. Főzd 30 másodpercet, majd óvatosan - csúszik - vedd ki és tedd sütőpapírral bélelt tepsibe. Nekem hármasával ment a lábosba, a lényeg, hogy elférjenek egymás mellett. Kend le a vízzel elkevert tojássárgájával, és szórd meg a nagyszemű sóval, vagy a sajttal.

A sós változat külső része kicsit ropogósabb lesz, míg a sajtosé inkább puha marad.

200 fokos sütőben,légkeveréssel süsd 15-17 percet, és legalább 5 percet hagyd hűlni, mielőtt tálalod :)