Felmerült bennem, hogy ezt a posztot hagyhatnám egy hónappal (vagy másféllel) későbbre is, de hátha (ugye van) még itt olyan, aki hasonlóan elmeroggyant, és már készül(get) a karácsonyra. Ami egyébként nincs is olyan messze, mint gondolnád, hiszen már csak 70 nap van addig. Bár lehet, hogy csak azért tűnik kevésnek, mert én már augusztus közepe óta számolom...

Na mindegy is, ha már így alakult...nem terveztem ma, mikor lementünk vásárolni csemetével, hogy koszorúkészítésbe kezdek, de a körülmények (és a sors) bizony rútul összeesküdtek ellenem, és ki vagyok én, hogy szembemenjek ezzel :)

Tehát, úgy kezdődött, hogy lelkesen - az esőszünet miatt - csattogtunk le a hegyről, mikor két sarokkal lejjebb egy nagy halom, frissen kivágott, valami tujaféle, de az a talajtakaró fajta (botanikus érzületü olvasók most bizonyára a szívükhöz kapnak) hevert. Át is futott a fejemen, hogy ebből milyen jó kis koszorúalap lehetne, már gondolkoztam is rajta, hogy lehetne visszafelé megkaparintani.
Aztán a következő mozzanat: a Sparban előszedték a tavalyi, megmaradt karácsonyi vackokat, és vicc összegekért árulták. Vettem is gyorsan két 25cm-es koszorúalapot (meg egy fa hóembert, mini mikulásvirágot, néhány dísz a csomagoláshoz, mikis hűtőmágnest...inkább hagyjuk...)
Hazafelé lecsaptam a bokorra, de akkora volt, hogy megemelni is alig, nehogy vinni, törni meg pláne, mert nagyon friss volt.

Úgyhogy haza, Mucit lenyúlta nagymama, én meg vissza a bokorért...gondoltam ha más nem, hazahúzom...
Mázlim volt, nem kellett, mert volt alatta elbújva néhány kisebb (na, annyira nem), úgyhogy a szomszédok döbbent tekintete előtt, cipeltem fel a batár ágakat...mondjuk, így megvolt a mai kar edzés is...




Aztán volt fűrészelés, meg válogatás, maradék visszahordása, na ne tudd meg, hogy néztem ki utána...
aztán persze, amikor elkezdtem dróttal feltekerni az ágakat a szalmaalapra, kiderült, hogy nagyra hagytam...úgyhogy újabb darabolás... :)

Szépen hazavágta a tegnapi manikűrt, úgyhogy frissen lakkozva ne kezdj hozzá :D :D



De a végeredmény szerintem szép lett :)


 Arra gondoltam, hogy termésekkel fogom díszíteni, úgyhogy holnap, ha az idő is úgy akarja, elmegyünk gyűjtögetni némi bogyót, termést, miegymást :)

A maradék ágat vödörbe állítottam, azt meg a sarokba, az ajtó elé. Kapott néhány díszt, meg egy izzósort...
Jóó, kicsit korai, dehát ha egyszer most jött velem szembe minden hozzávaló :D

Egyébként véletlenül lett ez a mai ebéd, céklát terveztem, de némileg keresztűl húzta a számításomat, hogy nem kaptam :P
Viszont volt itthon egy tök, úgyhogy gondoltam megsütöm ebédre, és azt esszük köretnek a a husi mellé...legalábbis én, Gréti kap valami rendes mellévalót. De amikor elkezdtem feldarabolni a tököt, csemete egyből odasenderedett, és kifejezte abbéli szándékát, hogy Ő bizony ezt így, nyersen, és most, és nagyon szeretné megkóstolni. Végülis mi baja lehet tőle... meg is ette (na jó, azt hittem otthagyja az első falat után), aztán a következőt, és a következőt is, úgyhogy mire végeztem a darabolással, meg is egyeztünk, hogy valami hasonló lesz az ebéd is. 
Úgyhogy körülnéztem a gyümölcsös kosárban, és ami a kezem ügyébe akadt, azt belereszeltem...meg egy kis lilahagymát, csak, hogy meglegyen az egyensúly :P

Aztán kapott egy kis öntetet, és fél órát a hűtőben...meg egy madársaláta ágyat...

És naaagyon finom lett. Mert édes, és mégsem, viszont szaftos, de ropogós...fúúú...komolyan, próbáld ki :)



Hozzávalók:
(minden reszelve a nagylyukún)

tök (egy másfél kilós darab, negyedének az alsó gömbös része, persze hámozva)
egy nagyobb alma fele (én mutsut használtam)
1 körte (nálam alexander)
1 kis fej lilahagyma

az öntethez:
1/2 citrom leve
2 cm gyömbér reszelve
1 evőkanál méz
só

Forgasd össze az egészet, és a végén szórj némi petrezselymet a tetejére.

Várom a havat! Na, aki ismer, az tudja, hogy ez még sosem hallatszott ki belőlem, én magam sem értem, hogy mi van velem, hiszen nyári gyerek lévén, a napos évszak sokkal közelebb áll hozzám, mint a hideg. Sőt, amióta emlékszem, rühelltem a telet, a havat, a szürkeséget, a rövid nappalokat...nnna, tudod, az egész téli szívást. De az idén ez másképp van. Lehet, hogy csak a nagyon meleg, és elhúzódó nyár miatt, de most még az egész napos eső sem zavar.

...és persze, ne felejtkezzünk meg az ősz terméseiről sem :) elkezdődött a sütőtök szezon, és nem csilliárdokért árulják végre :) Bár képes vagyok simán betolni -jó, nem egyszerre, de jöttömbe mentembe - egy egész tököt, de azért már mégsem kéne, úgyhogy süti is lett belőle.

Egyébként Gréti is szépen rácuppant a sült tökre, úgyhogy azt hiszem mostantól ketten pusztítjuk az itthoni tökpopulációt (mert a nagyobbik Drágám nem nagyon van oda érte)
Pitét terveztem, de kelt tészta lett belőle, elvégre a pitében nincs semmi kihívás :) Egyébként az esetek nagy részében eszem ágában sem lenne nekiállni egy ilyen receptnek, mert bevallom, ha túl hosszú a leírás, inkább félreteszem, hogy majd egyszer...persze sose...

Na mindegy, most annyira lelkes voltam, hogy a hosszú sorok (mint pl ezek :P ) sem tántoríthattak el, főleg ha már vettem egy gigantikus méretű sütőtököt. Az eredeti receptet itt találod.
Nagyon finom lett, kívül ropogós, belül puha, foszlós, édes, de valahogy mégsem, mivel a tésztában szinte nincs is cukor.Nem egy hétköznapi édesség - már az elkészítés miatt sem - de szerintem egy családi ünnepen simán megállja a helyét :D



Hozzávalók (már ez is hosszú lesz) A csésze (1cup) 250ml)
a tésztához:
2 evőkanál vaj
1/2 csésze tej
1 csomag szárított élesztő
1/4 csésze cukor (kristály, mert a nyírfa kinyírja az élesztőgombát)
3/4 csésze tökpüré
1 tk só
2 és fél csésze kenyérliszt (nálam tönköly-fehér)

-a 2 evőkanál vajat kezdd melegíteni, enyhén barnítsd meg (ne égjen oda)
-mehet bele a tej
-öntsd át a dagasztótálba, hűtsd ki csak melegre (ne legyen se forró-se hideg...nnna, az ilyenek miatt hanyagolom a hosszú recepteket :D)
-mehet bele a cukor és az élesztő, néhány perc alatt futtasd fel
-mehet a tök, a só, és egy csésze liszt
-kezdd el dagasztani (én géppel szoktam, ez még egy nagyon ragacsos tészta)
-mehet bele a többi liszt fél csészénként, dagaszd, amíg sima nem lesz
Ha kész, egy könnyű, lágy sima kelt tésztát kapsz
-kiolajozott tálban keleszd egy-másfél órát

Közben a szóráshoz készítsd el:
1 csésze cukor (azért ez durva...és persze ez is kristály, mert a nyírfacukesz nem karamellizálódik)
2 evőkanál fahéj
1/2 evőkanál szerecsendió (belereszeltem egy negyed gumót)
2 evőkanál vaj

A vajat itt is barnítsd, vedd le a tűzről, keverd bele apránként a cukrot és a fűszereket. A cukor szépen felveszi a vajat, szemcsés marad

Ha megkelt a tészta, gyúrd át, és nyújtsd ki 50x30 cm-es négyzetre. Nna, ezzel el leszel egy darabig, mert isteni rugalmas a tészta, és veszettül próbálkozik, hogy visszaugorjon. De ne hagyd magad, hanem, ha sikerült, szórd meg a cukorral, nyomkodd le, és vágd 6 csíkra. A csíkokat tedd egymásra (vigyázz, leragad, kicsit segíts alá késsel, mert nagyon megnyúlik a tészta. Vágd további hat négyzetre, és az így kapott tornyocskákat állítsd függőlegesen egy kiolajozott, 25x12-es formába. (csak a fele magasságig fog érni)
...takard le, és hagyd kelni még 30-45 percet...hát igen...nem egy muffin, amit összedobsz, és fél óra múlva már ki is hűlt... Fél óra elteltével, szépen telenövi a formát.
Előmelegített, 180'C-os sütőben, süsd 30-40 percet, amíg a teteje sötét aranybarna nem lesz (imádom ezeket a meghatározásokat :D :D ) Ha megsült, és már kihűlt annyira, hogy meg tudod fogni a formát, érdemes belőle kiügyeskedni, mert ha kihűl a karamell, szerintem max kikanalazni lehet majd. Vagy lehet, hogy célszerű eleve sütőpapírt tenni alá (legközelebb kipróbálom)

Az eredeti receptben a tetejére "karamellt" kell csurgatni. Rátettem, de ez nekem már sok volt, szerintem nélküle is elég édes a süti. De ha kipróbálnád, akkor:

A tetejére:

2 evőkanál vaj
1/8 csésze barnacukor (én kérek elnézést... :) )
1,5 evőkanál tej
3/4 csésze porcukor (szerintem ez sok, elég a fele)

Vajat olvaszd fel, mehet bele a barnacukor, (lemértem: 25g az 1/8 csésze) és a tej, forrald fel, vedd le a tűzről, és keverd bele a porcukrot, és egy evőkanál rumot. Ez nálam természetesen (sajnos) kimaradt, de ha kipróbálod, meséld el légyszi, hogy milyen volt. :)

Néhány évvel ezelőttig fogalmam sem volt róla, mi az a stíriai metélt, de a Z'uram állandóan emlegette, hogy azt Ő mennyire szereti, úgyhogy mit volt mit tenni... Az első alkalom után azt mondtam, hogy soha többet, mert gyúrogasson túrós-tésztát, akinek nyolc anyja van, pláne, nyújtsa vékonyra, meg valahogy főzze is ki...de a második alkalom (na, ennyit a soha többetről...) már egyszerűbb volt, mostanra meg 10 perc alatt összedobom.
Úgyhooogy, ha elég lelkes vagy...



Hozzávalók 2 és fél főre

250 g túró
1 tojás
120 g zabpehelyliszt (ha nagyon lágy a tészta, még tegyél hozzá kicsit)
2 evőkanál nyírfacukor
fél evőkanál tejföl
csipet só

Gyúrj tésztát a hozzávalókból, ha nagyon lágy, tegyél hozzá még egy kis lisztet. Nyújtsd ki, az eredeti recept szerint gyufaszál vékonyságúra, de szerintem aki ezt írta, még az életben nem nyújtott túrós tésztát gyufaszál vékonyra...mert ragad...aztán meg szakad...úgyhogy simán jó vagy, ha fél centisre kinyújtod...vagy ahogy sikerül. Vágj belőle 1 cm-es csíkokat, és főzd ki sós vízben. Felvágás után összetapad, ne kapj tőle sokkot (én kaptam, első alkalommal...) a vízbe szétválik majd :)
Csepegtesd le alaposan.

A "szószhoz"
3 tojás
1,5 dl tejföl
2-3 evőkanál nyírfacukor
fél citrom reszelt héja, vagy némi citromlé
csipet só
2-3 dkg mazsola (na ez az, ami nálunk nem kerül bele, de hallottam olyat, hogy valaki szereti)

Válaszd szét a tojásokat, a fehérjét verd habbá. A sárgájához keverj hozzá minden más, és verd "habosra". Mehet bele óvatosan a fehérje, majd a lecsepegtetett tészta. Alaposan forgasd össze, és tedd kiolajozott tepsibe. Előmelegített sütőben, 200"C-on süsd, amíg aranybarna nem lesz a teteje (légkeveréssel ,kb fél óra) nyomkodd meg finoman a tetejét, ha nem folyós, akkor már jó. 
Tálalásnál megszórhatod porcukorral, vagy tálalhatod lekvárral :)
Jó étvágyat!

Régóta szemezek ezzel a recepttel, és mivel árválkodott egy kisebb karfiol a hűtőben, itt volt az ideje az elkészítésének :) Nem csalódtam, nagyon finom lett. Nincs benne se liszt, se élesztő, mégis gyönyörűen összeáll a "tészta" :)




 Hozzávalók: 2 személyre, de szerintem ebédre kevés, inkább egy vacsira ;)

1 kisebb karfiol (2 csészényi)
2 tojás
2 gerezd fokhagyma
1-2 teáskanál oregánó
só, bors
sajt a tetejére

A karfiolt daráld le az aprítóban. Tedd egy mikrózható tálba, fedd le, és tedd a mikróba 10 percre. Utána keverd bele a tojást, fokhagymát, oregánót. Sózd, borsozd.
Terítsd a masszát sütőpapírral bélelt tepsibe, és süsd 220"C-on kb 20 percet, vagy amíg el nem kezd barnulni. Szórd meg sajttal, és told vissza a sütőbe még kb 5 percre, vagy amíg a sajt meg nem sül.

A szószhoz:
(én ezt a szószt szoktam tenni a hagyományos pizzára is, úgyhogy érdemes nagyobb adagot készíteni, és a maradékot betenni a mélyhűtőbe, hogy bármikor elővehesd :) )

1 doboz paradicsompüré (sűrű)
 2-3 gerezd fokhagyma
néhány levél bazsalikom
pici cukor vagy édesítő

Turmixold össze az egészet, és már kész is. Ehhez most melegen tálaltam.

Persze, nem lesz olyan, mint a hagyományos pizza, viszont remek alternatíva, ha nem akarsz, vagy nem fér bele az étrendedbe a tészta. Még a Z'uramnak is ízlett, úgyhogy nálunk biztos sűrű vendég lesz. Legközelebb más feltéttel is kipróbálom :)

Hosszú időn keresztül az alapján a recept alapján készítettem a mézeskalácsot, amit a suliban használtunk...igen, jártam olyan iskolában, ahol voltak mézeskalács készítős óráink...csak mondom... :)
Aztán az egyik évben, mikor a karácsonyfára szerettem volna díszeket csinálni, kerestem valamilyen más receptet, mert bevallom sajnáltam a fára való kalácsokba a negyed kiló mézet :P

A blog elköltözött, a receptet itt találod:

Mivel még mindig maradt némi tökpürém, és amúgy is imádok minden tökös sütit, muszáj volt kipróbálnom ezt a fűszeres, csodás variációt. Az eredeti receptet itt találod, szinte semmit nem változtattam rajta, - úgy tökéletes, ahogy van - csak a liszt arányával játszottam.A végeredmény egy isteni, fűszeres, szaftos tészta, ami nem olyan tömör, mint a gyümölcskenyér...szerintem sokkal finomabb...és nem utolsó sorban úgy alacsony a zsírtartalma, hogy nem száraz :) Mi kell még? ;)



Hozzávalók:

1 csésze tökpüré
3/4 csésze alacsony zsírtartalmú tej
1 csésze nyírfacukor (kicsit kevesebb)
2 tojás
1 csésze fehér tönkölyliszt
1 csésze tk tönkölyliszt
1 teáskanál szódabikarbónak
1/2 teáskanál sütőpor
1,4 teáskanál szegfűszeg
1 teáskanál fahéj
1 teáskanál mézeskali fűszerkeverék
1/4 teáskanálszerecsendió

A tojást verd habosra kifehéredésig, keverd hozzá a tejet, cukrot, tököt. Mehet a sütőpor, szódabikarbóna, és a fűszerek. Keverd el alaposan, majd forgasd bele a lisztet. Kikent szilikon formában, vagy kikent, lisztezett fémformában 180'C-on süsd 50 percet. Nekem nagyon barnult a teteje, úgyhogy félidőben kicsit visszavettem alacsonyabb hőfokra. Úgyhogy érdemes időnként ránézni. Bár amúgy is nehéz megállni, mert ilyenkorra már az egész lakásban száll a karácsonyillat :)
Ha elkészült, hagy 15 percet a formában, majd tedd rácsra, és ott hagyd kihűlni.

Valamelyik nap sütöttem tököt, és bár nagyon finom volt, de maradt belőle egy kevés, amit csak rakosgattam ide-oda. Féltem, hogy lassan kimúlik, ezért inkább kapott néhány társat és egy új formát :) Az eredeti receptet az Instán találtam, bár kicsit változtattam az arányokon, és a hozzávalókon. Ilyenek lettek :)




Hozzávalók:

2 csésze zabpehely ledarálva (én most tk-t használtam, de úgy gondolom, hogy akár valamilyen maglisztből is elkészíthető)
1/4 csésze méz vagy agáve szirup
1 púpos evőkanál mogyoróvaj*
1 csésze tökpűré
1 tk mézeskalács fűszer
1 tk fahéj

Az egészet tedd az aprítóba, vagy turmixgépbe, és alaposan keverd össze. A végén tettem bele még egy marék apró szemű zabpelyhet, mert kicsit lágynak találtam. Formázz golyókat, és csurgass rá némi csokit. Hagyd, hogy a csoke megdermedjen rajta, és már fogyaszthatod is :)

* Ha nincs otthon mogyoróvajad, egyszerűen tegyél az aprítóba (de csak a nagy teljesítményűbe, ha nem akarod kicsinálni a motort) vagy a mozsárba pörkölt mogyorót, és zúúúúzdd össze! :)

Évekkel ezelőtt találkoztam először ezzel a recepttel a DolceVita Blogon, és akkor nagyon sűrűn el is készítettem, de aztán valamiért eltűnt az életünkből. De most valamiről eszembe jutott, és tegnap este 11-kor gyorsan be is kevertem egy cipócskára valót...merthogy tényleg két perc előkészület kell csak hozzá...aztán 12 óra várakozás, de ugye nem kell ott állni mellette, úgyhogy az már semmi :)

Viszont finom...sőőőt...több is annál, mert kívül ropogós, belül pedig puha, és hatalmas lukak vannak benne :) Ne számíts a péknél kapható kalács szerű izére, mert ez nem olyan. Hanem mint amilyen gyerekkoromban volt a kenyér, amiben "volt anyag" :)



Hozzávalók: 2,5ml-es csészével

3 csésze tönköly fehérliszt, vagy más BL 80-as liszt
1,5 csésze víz
kicsit kevesebb, mint fél tk szárított élesztő
1,5 tk só

Keverd össze az egészet egy tálban, egy nokedlihoz hasonló, ragacsos tésztát kapsz :) Takard le, és menj aludni.

Reggel, miután letelt a 12 óra (istenem...volt idő, mikor annyit aludtam...és most elmorzsoltam egy könnycseppet...) egy lapáttal és némi liszttel kicsit forgasd-hajtogasd át a sütőedénybe. Én egy kerek, szilikon tortaformát használok, mert a jénaiba állandóan beleragadt. Ha nem szilikonba teszed, akkor érdemes kicsit átmelegíteni a sütőformát, és csak utána beletenni a tésztát, közvetlenül a sütés előtt. Forgatás után még egy fél órát pihentesd, addig melegítsd elő a sütőt 250'C-ra légkeveréssel. Süsd letakarva 30 percet, az én sütőmben ekkorra már barna a teteje, ezért leveszem a hőfokot 180-220'C-ra és további 20-25 percet sütöm. Ha neked még nem barna, akkor maradhat magasabban. Rácson hagyd kihűlni, jó étvágyat hozzá :)

Mivel nemrég komoly sikert aratott itthon a cannelloni, gondoltam meglovagolom a hullámát, de azért mése ugyanazt együk, azért kicsit variáltam rakta ...komolyan, úgy nem csak nekem okoz gondot nap-nap után kitalálni, mit főzzek?...

Ezért, lett benne óriáskagyló tészta, amivel már hónapok óta szemezek a hentesnél (igen...hentes...tényleg fura... :P ) és bryndza, mert imádom, és mert éppen akciós volt a sparban a jobbik fajtája, ja, és árválkodott fél kiló spenót a fűtőben, ami nem biztos, hogy túléli a jövő hetet.



Hozzávalók (hozzávetőlegesen) kb 3 főre

300g spenótlevél
200-250 g juhtúró
1/2 csésze reszelt sajt (én parmezánt tettem bele, mert éppen volt itthon, de szerintem bármilyen erősebb ízű sajt megteszi) 
1 doboz paradicsompüré
óriáskagyló tészta
fetasajt a tetejére
só, bors, fokhagyma, bazsalikom, (nyírfa)cukor, vagy édesítő

Forrald össze a paradicsomlevet ízlés szerint fokhagymával (én nem vagyok egy nagy fokhagyma fan, ezért csak két gerezdet nyomtam bele) pici sóval, és némi cukorral, hogy elvegye a paradicsom savasságát.

Közben tedd fel főni a tésztát. Én hármunkra kb 20 kagylót főztem ki félkeményre, sok vízben, számítva arra, hogy néhány elszakad, szétmegy...így is lett :P

Amíg fő, fonnyaszd meg a spenótot, kicsit turmixold át, de azért ne legyen krémes, inkább darabos. Keverd össze a túróval, ízesítsd borssal, fokhagymával.

A tepsi aljára öntsd a paradicsomszószt, abba állítsd bele a megtöltött kagylókat, és letakarva tedd a sütőbe 180'C-ra kb 20 percre. Ha a tészta már puha, szórd meg a felkockázott fetával, és grillezd meg a tetejét, amíg a sajt kicsit meg nem barnul. A végén szórd meg friss bazsalikommal.

Tálald melegen :)