Nnnna, ez bizony nem a diétás darab, cserébe jaaaj, de jóóó :)
Lágy karamell az omlós kekszen, mindez csokiba forgatva. Igazi merénylet :)

Ugyan kicsit marecásabb, és hosszabb idő elkészíteni, de megéri a fáradtságot, mert nemcsak  finomabb, mint a bolti, hanem sokkal olcsóbb is.



Hozzávalók:
 kb 20 minihez

A kekszhez:
5 dkg szobahőmérsékletű vaj
1 tojás
60g porcukor
150g liszt
4g sütőpor
1 tk vanília aroma

Vajat keverd habosra, add hozzá a cukrot, majd a tojást.
Mehetnek bele a szárazanyagok. Ha nagyon lágy lenne, akkor még egy kis lisztet keverj hozzá. Egy viszonylag lágy, de gyúrható tésztát kapsz. Egy órára tedd hűtőbe.
Nyújtsd ki kb 4-5 mm vastagra, és vágj belőle 1,5 cm-es csíkokat. Hagyhatod hosszabb darabokra, vagy (ahogy én is) felvághatod kb 3-3,5 cm-es négyzetekre is. Attól függ, hogy csokiszeleteket, vagy falatkákat szeretnél. A tetejét szurkáld meg két fogpiszkálóval, hogy a karamell minél jobban beleragadjon.
Bár ez nem nagy adag, de a twix-hez egészen kevés kell, úgyhogy kb az egy harmadát darabold így, a többit egyszerűen szúrd ki pogácsaszaggatóval, vagy valamilyen más formával. Ha az egészet csokinak szeretnéd, akkor majd a karamellből kell dupla adag.
180'C-on, 15 perc alatt megsül.

A karamell réteghez:

200ml habtejszín
100g cukor
1 evőkanál méz
20-30 g vaj

A vajon kívül mindent önts egy lábosba, és kezdd el melegíteni. Folyamatos kevergetés mellett sűrítsd be, ez  kb 20-25 percet vesz igénybe. Ha már nehezebb keverni, és lassú keverésnél is látod a lábos alját, akkor jó (úgy is ellenőrizheted hogy pohárba hideg vizet engedsz belecseppented a karamellt, és ha összeáll, mire leér az aljára, akkor jó).  Nálam a karamell mindig sós, úgyhogy egy csipet sóval szoktam ízesíteni. Sokkal jobban kihozza az ízét. Vedd le a tűzről, és keverd bele a vajat. Öntsd egy sütőpapírral bélelt 10x20cm-es formába. A még olvadt karamell tetejére, az aljukkal felfelé, sorakoztasd fel a kihűlt kekszeidet, és tedd a hűtőbe egy órára.



Ha kihűlt, még mindig a keksz felőli oldalon, egy éles, bevajazott késsel vágd darabokra a kekszek mentés. Forgasd át a keksztalpára, és tedd vissza a hűtőbe még egy órára.
Addig készítsd el a temperált csokit, és forgasd bele a teljesen lehűlt darabokat. Hűtőben dermeszd keményre :)
Azért hangsúlyozom ennyire a temperálást, mert nincs annál bosszantóbb dolog, mint mikor a csodás műveid azért nem lesznek tökéletesek, mert ha kiveszed a hűtőből, pillanatok alatt olvadásnak indul. Én a kakaóvajas módszert használom.

Na jó, azért nem terveztem, hogy megint szaloncukrot gyártok, de ez maradékmentés volt :) Igaz, hogy kicsit a kabátot a gombhoz, de nem ez lesz az első eset.

Muci reggel meghagyott egy fél banánt, és sajnáltam volna, ha megbarnul, úgyhogy lett belőle szaloncukor...
A sportszelet receptből indultam ki, és azon variáltam kicsit.



Hozzávalók:
a szokásos kb 16 darabhoz

1 nagyobb banán fele, vagy egy nagyon mini
40g kókuszliszt
40g zabpehelyliszt
1 evőkanál holland, zsírszegény kakaópor
1 evőkanál nyírfaporcukor
20-25 ml rumaroma (ízlés szerint lehet több is, de óvatosan, mert nagyon híg lesz)
1 tk vaníliaaroma

Kóstolgass! :) Ha nagyon híg, kakaóval sűrítsd, ha nagyon sűrű, rummal (vagyis aromával) hígítsd kicsit.

A banánnal kezdve, mindent bevágtam az aprítóba, és jól "összegyúrtam". Aztán jött a szokásos, egy órára a hűtőbe, letakarva, hogy a zab megszívja magát, golyóformázás...vagyis inkább ovális, kicsit vissza a hűtőba, amíg elkészül a csoki. Ezt most fele ét, fele tejcsokiba forgattam, mert még maradt a tegnapi étcsokiból, azt egy picit felmelegítettem gőz fölött, amíg a tejcsokit felolvasztottam a mikróban (óvatosan, alacsony fokozaton, alkalmanként átkeverve, mert könnyen megég) Belekevertem a kakaóvajat, és így kevertem hozzá a tegnapi maradékhoz. ...na, ha ezt olvassa valaki, aki tényleg ért ehhez, most biztos sikítófrászt kap...
A helyes temperálásról itt találsz tippeket, én a kakaóvajas utat választottam.

A cukrok megfürödtek a csokiban, aztán mentek a sütőpapírra, majd a hűtőben hűsöltek.

...oké, hogy nem lett nagy adag...de vészesen fogy... :) 

Annyira ízlett a mákos-meggyes szaloncukor, hogy nem bírtam magammal, megint készült, most diós változatban. Az alap hasonló, de kicsit variáltam az elkészítésén.
Nem tudom, hogy az alapanyagok, vagy a készítés miatt, de nekem állagra, és ízre is, nagyon hasonlít a marcipánra. Csak ebben nem a mandula, hanem a dió íze érezhető. Szerintem fúú, de finom lett, legközelebb kipróbálom a mákosat is, ezzel a módszerrel.

Bocs a mértékegységekért, egy kedves barátnőm a múltkor megemlítette, hogy mi a fene ez a harmad, meg negyed...pláne nyolcad csésze, de az az igazság, hogy van nekem ez a remek, kis "cup" készletem, amiben még fél, és negyed evő-és teáskanál is van a csészék mellett, úgyhogy én azt használom, szinte mindenre. Ha nagyon zavaró, szólj, és legközelebb szívesen méricskélek grammra :)




Hozzávalók: (250ml-es csészével mérve)
kb 15-16 darabhoz

2/3 csésze dió
1/3 csésze zabpehelyliszt
1/4 csésze pornyírfacukor
1 evőkanál méz
2 evőkanál víz

100g étcsoki a bemártáshoz

Először pirítsd meg a diót. Még melegen tedd egy konyharuhába, és alaposan dörzsöld át, hogy lejöjjön a barna héj. Kávédarálóban, vagy aprítóban daráld minél krémesebbre.
A cukorból, mézből, vízből készítsd szirupot. Nem kell sokáig forralni, csak olvadjon fel a cukor.
Öntsd a dióhoz, keverd el alaposan. A zabpehelylisztet fokozatosan adagold hozzá. Most jön a legnehezebb rész, - legalábbis számomra, mert ilyenkor már türelmetlen vagyok - tedd hűtőbe, és hagyd teljesen kihűlni.
Készítsd el a gombóckákat, és tedd vissza a hűtőbe, amíg a csokit előkészíted.

Ez az adag már tisztességesen temperált csokival készült. Bevallom nem hittem volna, hogy ennyivel könnyebb dolgozni így a csokival.

A temperálásra a három módszert itt olvashatod, én a kakaóvajas variációt használtam.

Kakaóvajat kaphatsz a bioboltban, vagy ha van egy kis mázlid, kicsit pillázol a patikában, és végső esetben beígérsz egy kis kóstolót, akkor a gyógyszertárban is vehetsz harmad áron. Ha van egy jó fej háziorvosod, aki felírja receptre (nekem nincs, úgyhogy maradt a pillázás, meg a kóstoló) akkor konkrétan fillérek. Ne vegyél sokat, mert nagyon-nagyon kevés kell belőle, viszont a lejárati ideje 8-10 hónap.

Elkezdtem melegíteni gőz fölött az 50%-os étcsokit. Mivel nincs cukorhőmérőm, az ujjamra hagyatkoztam. Mikor a csoki nagy része felolvadt, de még maradtak benne darabok, levettem a gőzről. és az asztalon kevertem tovább. Folytonos kevergetés közben visszahűtöttem kb testhőmérsékletre, és beletettem a porított kakaóvajat. 100g csokihoz 1g kakaóvaj kell. Alaposan összekevertem, kicsit még hűtöttem, és utána kezdtem mártani a cukrokat. Sütőpapíron dermeszd meg a hűtőben.
Érdemes egy éjszakát állni hagyni, reggelre pedig kész az isteni, roppanós csokiba mártott, diós fincsiség.  

Ja igen...már bekeverve a rumos, ha este sikerül bemártanom őket, holnap hozom a receptet ;)

Azt hiszem, hogy a néhány nappal ezelőtti "egeres" hírek hatására az idén több háztartásban készül majd házi szaloncukot, mint eddig :)
Bevallom nem vagyunk vagy szaloncukor fogyasztók, de azért ez mégiscsak egy tipikusan a karácsonyhoz tartozó nass, úgyhogy tegnap mi is készítettünk egy próbát Grétivel.
Örök kedvencem a mák, pláne a mákos szaloncukor, amit először kb 10 éve kóstoltam először. Azóta is keresem azt a fajtát, de soha nem sikerült újra rátalálni.

Úgyhogy egyértelmű volt, hogy ez lesz az első íz :) Aztán majd jön a karamell...meg a dió...és a rumos...
A zabpehelyliszt azért került bele, mert egy viszonylag semleges ízű alapot szerettem volna használni.
Így, kis túlzással, még egészségesnek is nevezhetjük ;)
 



Hozzávalók (nem bonyolítottam túl)
kb 16 darab lesz belőle

1/3 csésze zabpehelyliszt
1/3 csésze darált mák
1/4 csésze nyírfaporcukor (vagy más, általad használt édesítő)
1,5-2 evőkanál házi meggydzsem (az enyém elég sűrű, ha hígabb lenne, akkor kevesebb kell bele)

Keverj össze mindent. Egy sűrű, gyúrható masszát kell, hogy kapj. Kicsit tedd félre a hűtőbe, hogy a zab megszívja magát.

Gyúrj belőle pici, ovális formákat, és forgasd temperált csokiba. A bemártott szaloncukikat sütőpapírra raktam, arra nem ragad rá.

Háát igen, a temperáláson még dolgoznom kell... én így csináltam, (bár ezt túlzás temperálásnak nevezni, de így szobahőmérsékleten nem olvad, kézben még hamar)

A csoki 2/3-át felolvasztottam gőz fölött (vigyázz, nehogy víz kerüljön bele). Levettem a gőzről, és apránként hozzákevertem az apróra vágott maradék csokit. Ebbe forgattam az előzőleg lehűtött "tésztát"
Amikor nagyon besűrűsödött, visszaraktam kicsit a gőz fölé.

A helyes temperálásról itt olvashatsz

Ha kész vagy, mehet a hűtőbe, dermedésig. Utána csomagold, vagy csak csemegézd el az első adagot, és kísérletezz Te is.:)

Ez a recept elsőre kicsit macerásnak tűnik, de igazán nem az, mi csemetével készítettük el, és még így sem tartott 20 percnél tovább. Persze nagy előny, hogy még van a nyáron eltett almaszószból, és csak ki kell nyitni az üveget.
Egyébként hidd el, érdemes készíteni egyszerre egy nagyobb adagot, és dunsztolni, mert nagyon sok receptben szerepel, és remekül ki lehet vele váltani például a túl sok zsiradékot a süteményekben.

Az eredeti recept egyébként valahonnan a Pinterestről való, kicsit variáltam rajta. Az enyémhez ezekre lesz szükséged:



Hozzávalók:
1 csésze zabpehelyliszt
1/4 csésze kókuszliszt
1/4 csésze pekándiós fehérjepor (helyette használhatod a két liszt keverékét)
1 teáskanál folyékony édesítő
1 teáskanál fahéj
0,5 teáskanál almáspite fűszerkeverék 
0,5 teáskanál szerecsendió
1 púpos evőkanál mogyoróvaj (ha nincs otthon, darálj krémesre földimogyorót)
1/4 csésze méz
1/4 csésze almaszósz

Szórd tálba a szárazanyagokat
Melegítsd össze a mogyoróvajat, a mézet és az édesítőt, majd keverd hozzá az almaszószt
Keverd össze az egészet egy villával, majd ess neki kézzel. Sütőpapíron készíts belőle egy kb 1 cm magas téglalapot, és éles, vékony késsel vágd a Neked tetsző méretűre. Tedd egy órára hűtőbe a papíron, majd tartsd zárható dobozban, hogy ne száradjon ki. Elvileg két hétig eláll, de nálunk két nap alatt elfogyott, úgyhogy ezzel kapcsolatban nincs tapasztalatom ;)

Gondoltam csinálok egy bejegyzést, amiben összeszedem a házi fűszerkeverékeket, hogy ne keljen minden receptnél külön leírni, illetve ha keresel valamit, egy helyen legyen :)





Sütőtök fűszer:
Pumpkin Pie Spice

3 evőkanál fahéj
1 teáskanál gyömbér
1,5 teáskanál szerecsendió
2 teáskanál szegfűszeg
0,5 teáskanál szegfűbors


Almáspite fűszer:
Apple Pie Spice

1,5 teáskanál mézeskalács fűszer
0,5 teáskanál kardamom
 3 teáskanál fahéj
 1 teáskanál szerecsendió


Gyros fűszerkeverék:

3 evőkanál só
1 evőkanál pirospaprika
2 teáskanál bors
1 evőkanál petrezselyem
2 gerezd fokhagyma, vagy fokhagymapor (az utóbbival tovább eltartható)
1 evőkanál oregánó 

A kókuszlekvár megszületése a véletlen műve. A minap elkészült mogyoróvajas csirke után maradt egy bő, fél doboz kókusztejszín. Nem volt semmi konkrét elképzelésem, hogy mi legyen vele, viszont nagyon sajnáltam volna, ha az enyészeté lesz, úgyhogy majd lesz valami alapon, tegnap este nekiálltam.



Hozzávalók (kb. 2 x 0,75ml üvegre)

250ml kókusztejszín
1-2 evőkanál nyírfacukor (én 2 ek-al használtam, bőven elég édes lett)
2 evőkanál kókuszliszt
1 púpos teáskanál kukoricakeményítő, vagy 1 csapot tk útifűmaghéj, de ha lehet, darálva

Először elkezdtem melegíteni a tejszínt a cukorral. Azért kell a nyírfacukor, mert az nem karamellizálódik, így szép, fehér marad a krém, nem barnul be, és nem karamellkrém lesz a vége...ami szintén nagyon tuti, de most nem ez volt a cél :)
A kókuszlisztet apránként szórtam hozzá, folyamatos kevergetés mellett. Kb 10 perc után már szépen sűrűsödött, de még nem volt az igazi, úgyhogy ment bele a 3 evőkanál vízben feloldott keményítő. Néhány rottyantás után, már isteni sűrűen, elzártam a tűzhelyet, az üvegekbe töltöttem és éjszakára dunsztba tettem. Reggel pedig várt a csodás, sűrű, krémes kókusz. Hasonlóan használhatod, mint a sütőtökvajat, vagy egyszerűen kanalazd ki az üvegből ;)

A napokban, mikor ebédre, köretnek sütöttem, maradt parlagon egy fél, és -micsoda szerencse- pont aznap küldött egy receptet a Drágám, amibe szintén tök kellett. Amúgy is állandó kérdés hogy mit reggelizzünk, mert a felvágott köszi, de inkább kösz nem, és néha jó egy kis változatosság. Úgyhogy lett nekünk sütőtökvajunk :)

Egyébként döbbenet, hogy ez a zöldség milyen hihetetlenül variálható.
Bevallom ezidáig én is csak a hagyományos süsd meg, és jó étvágyat variációt ismertem, de mostanában egyre több receptben használom. Ilyen meglepetés ez a sütőtök vaj is (most komolyan...kinek jut eszébe ilyen... :) ), aminek az eredeti receptjét itt találod. Az eredetihez képest az enyém:

Hozzávalók:

425 g sült tökpűré
60g lágy barna nádcukor
90g méz
100g almaszósz (recept itt) +3 evőkanál víz
fél citrom leve
2 és fél teáskanál tökfűszer, vagy mézeskalács fűszerkeverék
1 teáskanál fahéj

Az egészed borítsd bele egy lábosba, és kezdd el főzni közepes lángon. Akkor jó, ha lassan pöfékel (...na, tudod). "forrald így 20 percig, folyamatos kevergetés közben, nehogy leégjen. Én a gumi spatulára esküszöm, de bármi megteszi, amivel alaposan át tudod forgatni. 20 perc után szépen be fog sűrűsödni, tedd üvegbe, és ha kihűlt, tárold a hűtőben. A forrás szerint két hétig áll el.
Egy éjszakányi hűtés után, nagyon sűrű, tényleg vajra hasonlító, fűszeres krémet kapsz, amit kenhetsz palacsintára, gofrira, kalácsra, vagy az én esetemben (mire másra ;) ) sütőtök kenyérre :)

Szóóóval...úgy kezdődött, hogy tegnap láttam egy képet. Egy sodrófáról. Olyan kekszmintázós fajtáról (valami szép, hangzatos neve biztos van). Na és persze karácsonyi mintával...éés, természetesen, ez megint egy olyan dolog, ami nélkül valaki, aki már nyáron a Jingle Bells-t hallgatja, nem élhet (na igen...ez én volnék).
Úgyhogy lázas keresgélésbe kezdtem, kértem segítséget a karácsonyos fb csoportban. A lányok nagyon aranyosak voltak, kaptam is rögtön néhány tippet, de egyik sem az volt, amit kerestem. Hasonlót találtam csak, csilliárdokért, és hááát, azért van az a lélektani határ, amit nem, és nem vagyok hajlandó átlépni...

Mit tehet ilyenkor az ember lánya?
Naná, hogy nekiáll, hogy elkészítse magának :) :)

Úgyhogy másnap, -vagyis szombat reggel- a kínaiban, vettem egy sodrófát (ez volt a könnyebbik fele), és megfűztem a Zuram, hogy valahonnan kotorja elő a gravírozónkat (ez volt a nehezebb része).
Különben mekkora mázli, hogy a férjem előrelátóan beszerez ilyen eszközöket. Elvégre minden háztartásban jó ha van egy ilyen darab, igaz?

Aztán amíg csemete aludt, lelkesen nekiestem a sodrófámnak.
Mikor befejeztem, átcsiszoltam az egészet egy csiszolópapírral, átkeféltem egy körömkefével, és gyorsan begyúrtam egy vajas kekszet, hogy nyomban kipróbálhassam :)

Ha te is ennyire elvetemült lennél, hogy ilyenre adod a fejed, akkor néhány tipp:

Amire szükséged lesz: (természetesen az előrelátó oldalbordán kívül)



1 minél rövidebb, fa sodrófa
1 kézi gravírozó (készülj rá, hogy ez bizony izommeló, mert nem elég tartani a dögnehéz gépet -ami minden perccel egyre nehezebb lesz- de még tolni is kell a fába, mert a simogatás ide kevés :P)
pici, gömb alakú, gyémánt csiszolófej 
közepesen durva csiszolópapír
ceruza, radír
ha van, nem árt egy védőszemüveg, hogy a szemed ne menjen tele porral, és valami vastagabb, összehajtogatott textil, hogy a fa ne csúszkáljon


Ha még soha nem használtál hasonló szerszámot, akkor érdemes eleinte óvatosan, lassú fokozaton karcolgatni, de gyorsan rá fogsz jönni, hogy így sosem végzel, úgyhogy utána tekerd feljebb bátran :)
Nem árt előrajzolni a mintát, de felesleges túl aprólékosan, ez úgyis szabadkezi meló. Legalábbis nekem nem annyira sikerült követni a vonalakat. Inkább csak az elhelyezkedés, és a méret miatt érdekes.
Ha már úgy látod, hogy szép, mély barázdákat csiszoltál a fába, akkor azt szorozd meg kettővel, és csinálj még mélyebbeket. Komolyan, tapasztalat. Nagyon aprólékos mintákat nem érdemes tervezni, hacsak nincs nagyon vékony csiszolófejed hozzá.
Az első adag csúfos bukás volt, mert nem volt elég mély a vájat, nem maradt meg a minta rendesen a tésztában, főleg nem sütés után. Úgyhogy újra nekiestem, és alaposan kimélyítettem a mintát. (Bocs szomszédok) Így már sokkal szebb lett az eredmény, de még keresem azt a kekszreceptet, amivel igazán, tökéletesen látszani fognak a pelyheim :) Addig is, ezt használtam:




A kekszrecept:

250g liszt
1/2 csomag sütőpor
csipet só
120g vaj
100g porcukor (!)
1 csomag vaníliás cukor
1 tojássárgája


A vajat habosítsd fel, mehet bele a cukor, vaníliás cukor, és a tojás.
Apránként keverd bele a sütőporral elkevert lisztet.
1 órát pihentesd a hűtőben.
Utána nyújtsd ki (kb 5mm), de arra figyelj, hogy hogy ne legyen nagyon vékony, mert a mintás sodrófát alaposan rá kell nyomni, úgyhogy ezt kalkuláld bele.
180'C-on süsd aranybarnára.
Gondoltam rá, hogy az alját bevonom csokival, de mire nekikezdtem volna, a család már apránként elkóstolgatta a kekszet, úgyhogy ezt inkább hagytam :)

Sokáig azt hittem, hogy a gyömbéres keksz olyan, mint a mi mézeskalácsunk, csak több gyömbérrel készül.
De nem! Bár az elkészítése hasonló, és persze, hasonló az ízvilága is, de valahogy mégis teljesen eltérő lesz a végeredmény.

A mi mézeskalink inkább puszedlis, könnyebb, míg a gyömbéres keksz tömörebb, frissen ropogós, bár másnapra picit puhább lesz ez is. De nem annyira, mint a mézeskalács. Úgy gondolom, ebben a vajnak lehet szerepe, attól lesz a gyömbéres keksz valóban inkább keksz.
Érdemes tenni egy próbát, hogy eldöntsd, hogy Neked melyik jön be jobban.
A recept viszonylag kis adag, nálunk másnapra elfogyott, bár ebben a legnagyobb része csemetének volt :)




Hozzávalók:
(nálam)

300 ml tönköly fehérliszt
2 teáskanál gyömbérpor
1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
8 dkg vaj
2 evőkanál méz
80 ml nyírfacukor (érdemes porcukrot használni, hogy könnyebben oldódjon)
1 teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál víz

A vajat, cukrot és a mézet melegítsd fel, de ne forrald
Szitáld bele a lisztet és a fűszereket.
Oldd fel a szódabikarbónát a vízben, és azt is borítsd bele a keverékbe.
Gyúrd össze alaposan
Viszonylag lágy tésztát kapsz, úgyhogy én egy kicsit betettem a hűtőbe, hogy könnyebb legyen nyújtani.
...de nem lett, mert eléggé "törik", úgyhogy nem könnyű kinyújtani, de nem lehetetlen, úgyhogy ne add fel :)
nyújtsd 4-5 mm vastagra, és szúrd ki a formákat.



190'C-on, kb 8 perc alatt sül meg. Érdemes közben ellenőrizni, nehogy odaégjen.

Én általában a hagyományos mézesből a mini (2-3 cm-es) formákat szeretem a legjobban, de ezzel a recepttel inkább a hagyományos méretű sütik lesznek a finomabbak.
Ha díszeket, vagy mézeskalács házat szeretnél készíteni, akkor szerintem ez a recept sokkal jobban használható, mint a mi mézeskalácsunk, mert szinte egyáltalán nem deformálódik, teljesen megtartja a kiszúrt formáját. :)