Ma reggel viszonylag korán, és viszonylag frissen ébredtem. Na, azért nem magamtól, de valahogy jó időben hallottam mocorogni Csöppemet, és a néhány perc alatt, amíg megnéztem, hogy minden rendben van, simi, takaró, puszi...fel is ébredtem. Nem tudom, mi lehetett az oka, de egészen nosztalgikus hangulatba kerültem, és arra gondoltam, hogy akit érdekel, avval megosztom a hajnali gondolataimat :)
Na, annyira nem voltak ezek mélyenszántók, azért mégiscsak öt ötvenet mutatott az óra, de hátha motivál Téged, aki ezt most olvassa.

Amikor év elején belevágtam azt a bizonyos fejszémet ismét az életmódváltásba és a tornába, bevallom nem volt más célom, minthogy megszabaduljak a felesleges kilóimtól. Gondolom ismered az érzést, amikor utálsz bárhova is elindulni, akár csak bevásárolni is, mert nem szereted azt, amit a tükörben látsz. Azt, hogy bármit rángatsz elő a szekrényből, az kicsi, rövid, szűk, vagy ha rád is jön...hát inkább hagyjuk. ...és a legrosszabb az egészben az, hogy ezek azok a cuccok, amik nem olyan régen még tökéletesen álltak rajtad.
Mondhatod, hogy felszínes vagyok, és hogy örüljek, hogy itt a csodás, és egészséges lányom, és én ezért minden nap hálát adok, de szerintem kell az, hogy egy nő, egy anya (is), igenis jól érezzem magát a bőrében.

Amikor januárban fejest ugrottam ebbe az egészbe, és diétázni kezdtem, meg is indultak a kilók lefelé, de valahogy azt éreztem, hogy ez így nem fog menni. Hogy fel fogom adni, és ismét olyan lesz a nyaram, mint az előző. Aztán rátaláltam Gyerünk Anyukám Nórira, elkezdtem tornázni, és büszke voltam, magamra, hogy ment, bírtam, még úgy is, hogy az elmúlt néhány évben nem nagyon sportoltam. Egyébként, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor azelőtt is inkább fellángolások voltak: edzőterem, aerobik, step aerobik, flexibar...volt ott minden...de néhány hét, esetleg hónap után, mindig találtam valami ürügyet, amiért abbahagytam. De most valamiért másképp volt. Hetente kétszer tornáztam itthon online Nórira, és jó volt, jól esett, még akartam :) Aztán valamelyik este valami kalóriatáblázatot kerestem, és belefutottam az egyik oldalon az Insanitybe, belenéztem, és azt éreztem, hogy ez egy iszonyú nagy kihívás a számomra. Másnap, február elsején megcsináltam az első fit testet, és teljesen magával ragadott. Kicsit féltem, hogy ez megint csak egy fellángolás, azért is kezdtem el írni ezt a blogot, hogy legyen valami, ami...nem is tudom...továbbvisz. És teltek a napok, és a hetek, és nem így történt. Sőt, pont az ellenkezője. esténként vártam, hogy másnap délelőtt végre megint ott ugrálhassak a monitor előtt :) A mérleg egy deka fogyást nem mutatott, de láttam, éreztem, hogy van eredmény. Hogy minden könnyebb, hogy nem vagyok fáradt folyton, hogy nem fulladok ki, és nem ég a lábam, mire felgyalogolok a lépcsőn (na jó, azért azt tudni kell, hogy nálunk naaagyon sok a lépcső). Hogy lazább a naci, rám jön, ami addig nem. És egy idő után, már más is észrevette, és igen, ez nagyon jó érzés :) és mindezek mellett, vagy mindezek miatt, nem okozott gondot a (azért legyünk őszinték, szigorú) étrend betartása. Főleg, hogy újra felfedeztem a régen használta alapanyagokat, sőt, sok újat is találtam mellé. És persze a konyhatechnika sem mindegy, de ebbe most nem is menjünk bele.

Most július van, eltelt fél év, és jól érzem magam. Minden tekintetben. Szeretek és szeretve vagyok, és szeretem magam. Ma már elképzelhetetlennek tartom az életem sport nélkül. Ha kimarad néhány nap, mert nem úgy jönnek össze a dolgok, vagy cirka 50 fok van a lakásban, iszonyúan hiányzik. Már nem azért csinálom, mert "kell", hanem mert így jó! Mostanra ott tartok, hogy mivel jövő héten Velencén vagyunk, se internet, se számítógép, elkezdek futni. (Világ életemben utáltam, de valamiért most vágyom rá...tényleg nem vagyok normális... :P )

Nem akarok kampányolni semmilyen mozgásforma mellett, azért írtam le a történetem, mert úgy gondolom, az a fontos, hogy megtaláld azt, amiben Te leled örömöd. Legyen az bármi. Csak érezd tőle jól magad.
A végére egy előtte-utána kép, 4 hónap eredményével :) (a diétát két hónap után abbahagytam, és maradt a cleaneating, azóta is :) )

Számokban:
A kezdetek:

derék: 71cm
csípő: 104cm
comb: 59cm
súly 65 kg

és a 9 hét után:

derék: 66cm
csípő: 98cm
comb: 56cm
súly 60 kg

4 hónap után:

derék: 63cm
csípő: 96cm
comb: 54cm
súly 58 kg

A cirka 50 'C ellenére a mai napot nem a strandon töltöttük. Végre sikerült rávennem a férjem, hogy menjünk el Tabajdra a mezítlábas parkba. ...megjegyzem, ezen én lepődtem meg a legjobban, mert nem az a mezítlábas fajta. Ehhez képest hamarabb lekapta a cipőjét, mint én, ami nagy szó, mert én viszont imádok mezítlábazni :D

Egyébként a park remek, igényesen kiépített, és karbantartott pályákkal. Sehol eldobott szemét, csikk, ami nem tudom, hogy az odalátogatók kulturált viselkedését, vagy a nagyon felkészült karbantartókat dicséri, de mindegy is. Volt árnyékos (ingyenes) parkolási lehetőség, közvetlenül a parknál, és mobil wc is. Hiába volt vasárnap, nem volt tömeg, bár ezt lehet, hogy inkább az időjárás számlájára kellene írnom - minden épeszű ember strandon volt :)

Ami kicsit csalódás volt, hogy nagyon hamar végig lehet sétálni a parkon. Ahhoz képest, hogy Budapestről egy óra az út, kb ennyi idő alatt bőven, lassú tempóban bejárhatsz mindent. Nem biztos, hogy érdemes ezért ennyit autózni. Viszont ha pl Velencéről jövet-menet útba ejted, úgy szerintem remek móka, gyerekekkel is.
...mondjuk, nálunk Gréta még nem volt annyira bátor, hogy cipő nélkül végigsétálja, de élvezte a környezetet, és az ide-oda rohangászást, amitől mi persze frászban voltunk, mert néhol elég keskeny az út, és vagy a saras patakba (piócákkal is felszerelve :) ) vagy a hegyoldali susnyásba borulhat be. Mindegy, megúsztuk esemény nélkül, és néha sikerült rávenni a mezítlábra is :)







A park oldalát itt találjátok: Mezítlábas park

Remek kis nap volt ez a mai :) Gréti, mióta átköltözött a nem rácsos, naaagy ágyba, szuperül alszik, végig egész éjjel, amitől bevallom én is sokkal kisimultabb vagyok, reggelente magamtól ébredek, ami persze azért is van, mert a tetőtérben alszunk, és mivel marha meleg van, nyitva van a fejük felett az ablak, ami miatt viszont világos van, és még a környék zajai is telibe hallatszanak, na de azért mégiscsak magamtól, na! :)

Szóval, hat tizentötkor szem kipattan, szokásos reggeli hercehurca, és már úton is voltam örömtornázni Gyerünk anyukám Nórival a Millenárisra. :)

Aztán persze rohanás haza, gyors piacos beszerzés, és főzés. Nna, ebből csak azt akartam kihozni, hogy ez egy jó kis gyors kaja, ami mellett nem kell álldogálni, csak összedobod, és annyi.

Ahogy mondtam, olyan az íze, mint a rizses húsnak, csak rizs nélkül, merthogy bulgurral készült a szentem. Igazi könnyű, lágy és krémes nyári fogás.

Egyébként érdemes tudni a  bulgurról, hogy tulajdonképpen tört búza. Előfőzött, szárított búzaszemek, melyek különböző méretben kaphatók a rizsszemnyitől az egészen apróra őrölt változatig. A búzaszemeket általában hántolják, majd előfőzik, és sok helyen még mindig a napon szárítják.
Gazdagabb rostokban, vitaminokban és ásványi anyagokban, mint a rizs vagy a kuszkusz. Glikémiás indexe 46, míg a sima rizsé 70-90 körül van. B-vitamin és vas is van benne jócskán, ezért nagyon sok dietetikus javasolja a fogyasztását.





Hozzávalók (kb 3 adag)

1 csirkemell filé
1 fej vöröshagyma
1 paprika
2 db paradicsom
1 kisebb cukkini (elhagyható, vagy más zöldséggel helyettesítheted, pl brokkoli)
1 csésze bulgur
só, bors, koriander (vagy más zöldfűszer, amit szeretsz, vagy van otthon)
1 evőkanál kókuszolaj

Előbb készítsd el az alapot: az olajon dinszteld meg a kockára vágott hagymát, paprikát paradicsomot. Ha puha, öntsd fel kb fél dl vízzel, és pépesítsd a botmixerrel. (Ez az alap különben remekül használható pöri alá is, így minimális zsiradék hozzáadásával, igazán sűrű szaftot tudsz készíteni). Én ezt úgy szoktam csinálni, hogy átöntöm a mixer poharába, mert így legalább nem lesz szutymákos az egész konyha. A lábosban maradt "kenés" elég is arra, hogy megpirítsd benne a kockákra vágott cs. mellet. Ha ezzel megvagy, öntsd nyakon az alappal, rotyogtasd kicsit, közben fűszerezd meg. Ezután mehet a bulgur és a kockára vágott cukkini. Az egészet öntsd fel a bulgur kétszeres mennyiségű (uuu...fura mondat) vizzel. Fedőt rá, és hagyd ott kb 20 percre. Azért néha érdemes egyet-egyet keverni rajta. Ha a bulgur puha, már kész is vagy :)
Tálalásnál, ha szereted, lágyítsd egy kis natur joghurttal. Mi ma koviubival egészítettük ki. :)

Mikor 6-7 évvel ezelőtt elkezdtem odafigyelni arra, hogy mégis mi kerül az asztalunkra, az egyik első alapanyag, amivel közelebbi kapcsolatba kerültem, a köles volt. Persze hamar unalmas lett köretként, ezért igyekeztem egyéb alternatívákat is találni. Így leltem rá a Rita konyháján a császármorzsára, kölesből elkészítve. Ha ezt egyszer megkóstolod, soha többé nem eszed meg a hagyományos, darából készített morzsát.
Igaz, hogy a benne lévő tejszín miatt nem igazán diétás fogás, de a köles jótékony hatásai - na, és persze az íze - megéri, hogy néha kényeztesd magad vele :)

Szia, a blog elköltözött, a receptet itt találod

Három nap várakozás után végre kikerült az eper lekvár a dunsztból :) Most őszintén, szerintem gyönyörű lett :)


Bevallom, évek óta nem készítettem lekvárt dzsemfix nélkül, de az idén mindenképpen ki akartam hagyni a tartósítószert a produktumból. Kicsit aggódom, hogy nehogy meghaljon, de bízom benne, hogy a nyírfacukor segít majd.
Egyébként én naiv, először almapektint akartam használni a zselésítésre, de azt felejtsd el, hogy hozzájutsz. A férjem már előre röhögött, ahogy nagy, reménykedő mosollyal mentem be bármilyen szóba jöhető kereskedelmi egységbe...semmi...de nem goond, ha jön az almaszezon, úgyis tele van a telek hullott almával, úgyhogy pektint fogok gyártani a jövő évi lekvárterméshez :)
...na, viszont így maradt az agar-agar, amit algából vonnak ki, így ez is egy természetes, növényi alapanyag. Könnyű vele dolgozni, és nem utolsósorban, az idén olyan lett az állaga a lekvárnak, ahogy szeretem, igazi zselés, nem a kenyérről lefolyós fajta :)

Íme a recept:

Nálam most kétféle is készült:

1 Rebarbarás eper leki:
(ebből a mennyiségből nekem 3 közepes üveg lett)

350 g rebarbara (abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kertből szedhettem frissen)
700-800 g (nem mértem pontosan) eper
150 g nyírfacukor
3,5 g agar-agar

A rebarbarát hámozd meg és vágd 1-2 cm-es darabokra, az epret tisztítsd meg. Mehet a lábosba a cukorral nyakon öntve. Főzd 20 percet, turmixold le (botmixer), ha szükséges, szedd le a habot. Az agar-agart öntsd fel 1 dl hideg vízzel, keverd el...na, ez nem megy annyira egyszerűen, mert csomós, mint a dög, de botmixer barátunk ezen is segít. 1-2 percet hagyd állni, aztán mehet a lekvárba. Főzd még 2 percet, öntsd teli a kifőzött üvegeket (én ezt a mikróban szoktam elintézni, tálban, kevés vízzel) és már bugyolálhatod is őket.
...most jön a neheze: hagyd ott, néhány napot :)

A sima epresnél ugyan ez a folyamat, csak a gyümölcs változik :)
 

Már megint süti, mi más :)
Megmaradt egy marék eper a múlt hétről, és két bő marék cseresznye, ami (korai révén) azért még nem volt az igazi. Ja, és őrült iramban barnult a banán is. Mit tehet ilyenkor az ember lánya? Naná, hogy pitét süt :) Egyébként azt szeretem a legjobban ebben a sütiben, hogy gyakorlatilag végtelen a kombinációk lehetősége. Azt teszel bele, ami éppen van otthon.
Találtam a múltkor egy jó kis alapreceptet a neten, ami nem sokban tér el, a hagyományos pitetésztától, inkább csak alapanyagokban, és a zsiradék mennyiségében. Viszont ízre (szerintem) tökéletes helyettesítője annak.





Hozzávalók a tésztához:

250 g liszt - nekem most fele-fele arányban barnarízsliszt és zabpehelyliszt
100 g kókuszolaj
2 tojás
100 g nyírfacukor, vagy édesítő (megfelelő mennyiségben)
1 cs só
1/2 csomag sütőpor

Az egészet gyúrd össze, és egy órára tedd a hűtőbe.

Addig érdemes összeállítani a feltétet:
Nálam most:
kb 500g gyümölcs: a fenn említett maradékok, megtisztítva, kimagozva
kb 0,5-1 dl vízzel felfőzve, pici fahéjjal és édesítővel (ízlés szerint) ízesítve
2 evőkanál útifűmaghéjjal sűrítve

Ha letelt az egy óra (vagy több), na, akkor következik a nehezebb része, mert egyébként az ízétől eltekintve, ez egy nagyon sz@r tészta. Vagyis nagyon nehéz kezelni, mert őrölten törik. Úgyhogy nyújtani inkább csak két réteg folpack között érdemes. Válaszd szét 1/3 - 2/3 arányban és a nagyobbikat nyújtsd ki. Ha sikerült kb 0,5 és 1 cm közé lapogatnod, akkor mehet a formába. Ha idáig eljutottál, és még nem vágtad ki az egészet a francba, akkor fel a fejjel, már túl vagy a nehezén :)  Ekkorra már megpuhul annyira a tészta, hogy már könnyebben lehet helyre nyomkorászni, úgyhogy hajrá, töltsd ki a hiányzó részeket.
Én erre tettem a három felkarikázott banánt,



és arra borítottam a többi gyümit. A tetejére a maradék tésztát kinyújtottam, és most csillagokat szúrtam ki belőle, ezt tettem a tetejére (...az idén még hamarabb kezdődik a karácsonyi hangulat, mint tavaly... :P ) ha nincs kedved ezzel bíbelődni, akkor egyszerűen rácsozd be.


Mehet az 180'C előmelegített sütőbe...kb 20 percre. Akkor jó, ha szép halvány barna a teteje.

Lehet, hogy kicsit macerának tűnik, de hidd el, érdemes kipróbálni, mert tényleg nagyon finom.
Jó étvágyat :)

Nagy sláger itthon a túrógombóc, de nem szeretem elkészíteni, vagyis, nem szerettem, mert soha nem sikerült igazán jól: vagy olyan kemény lett, mint a ping-pong labda, vagy annyira lágy, hogy szétfőtt a vízben. Arról már nem is beszélve, hogy időben össze is kellett állítani, hogy a dara megpuhuljon...szóval macera.

Aztán kipróbáltam a zabpelyhes variációt, és nagyon bevált. Azóta készítem édesen, de sósan is, például hús mellé, köretnek, valamilyen szósszal.



Hozzávalók: 2 főre (és még egy kicsi)

500 g zsírszegény túró (ebből érdemes a krémes, dobozosat használni)
2 db tojás
zabpehely kb két marék (?)
       (annyi, hogy miután kicsit állni hagytad, könnyen formázható masszát kapj) 
2-3 evőkanál nyírfacukor

Keverd össze az egészet, és hagyd állni 15-20 percet. Formázz golyókat, és dobd forrásban lévő, enyhén sós vízbe. Ha feljött a tetejére 1-2 percig még főzd, csepegtesd le, és forgasd meg tk pirított morzsában...vagy mákban, csokidarában...amiben szeretnéd :) Ha köretnek szeretnéd, a cukrot és a morzsát hagyd ki.
Ha ilyen mini golyókat készítesz (3-4cm átmérőjű), akkor mire feljönnek a víz tetejére, már kész is van.
Nálunk tejföllel és porított xilittel a csúcs :)

Gondolom nem vagyok egyedül a problémámmal, hogy állandó agyalásban vagyok, hogy mit főzzek ebédre. Mert persze minden nap valami más, valami egészséges, de ne legyen nagyon macerás, viszont mégiscsak legyen változatos...
Mára ebből ez lett:






Nem is tudom, minek nevezzem...mondjuk: brokkolis, csiricombos bulgur, joghurttal
Egyébként várakozáson felül finom lett, és szerintem bármilyen zöldséggel könnyen, és gyorsan elkészíthető. És nem elhanyagolható szempont, hogy az egész egy edényben készült :)

Hozzávalók: 3 főre (bár nálunk a harmadik a csemete, azért az Ő kapacitása kisebb, úgyhogy inkább 2)

3 csirkecomb filé
2 kis fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 brokkoli / 0,5 kg
kb 100g bulgur
görög joghurt
1 evőkanál kókuszolaj
só, bors, provence-i fűszerkeverés, vagy bármilyen, amit szeretsz

A hagymát vágd apró kockára, és piritsd meg az olajon. Ha üveges, mehet rá az összenyomott fokhagyma, és a kockára vágott cs.comb. Pirítsd amíg kifehéredik, sózd, borsozd, majd add hozzá az apró rózsákra szedett brokkolit. Szórd meg a fűszerrel, és öntsd fel kb 3x annyi vízzel, mint a bulgur. Tedd a sütőbe letakarva 160'C-ra, kb 15-20 percre. Végül mehet bele a bulgur. Érdemes megkóstolni, és kicsit utána sózni, ha nem lenne elég. Told vissza a sütőbe, még kb 15-20 percre, amíg a bulgur megszívja magát a fincsi fűszeres szafttal. Érdemes a végén levenni a fedőt, hogy a felesleges lé elpárologjon. Ha kész, takard vissza, hogy amíg megterítesz, had álljon a gőzben. Tálalásnál egy kanál joghurttal bolondítsd meg :)
Jó étvágyat! :) 

Mikor néhány évvel ezelőtt először kezdtem el foglalkozni a tudatos táplálkozással, hamar rátaláltam Gitta nyersétel blogjára. Bevallom a nyerskaja valahogy nem fogott meg, de mivel (ha még esetleg nem tűnt volna fel valakinek... :) ) elég édesszájú lévén, az így készült édességek annál jobban. Az elsők között volt ez a nyers zserbó recept, amit magam is elkészítettem, és - hát igen - szerelem volt első találkozásra <3

Ha szereted a zserbót, ezt mindenképpen meg kell kóstolnod, mert egyszerűen mesés, sőt, még azt is megkockáztatom, hogy jobb, mint a hagyományos :)

Egyébként tegnap vittem belőle nagymaminak...azt mondta, hogy többet nem csinál hagyományosat (pedig az is isteni :) ), mert ez kevésbé macerás, és szerinte finomabb :) Most őszintén, kell ennél nagyobb elismerés? <3



Hozzávaló:

4 db aszalt almalap (csinálhatsz otthon, vagy rendelhetsz neten)
két nagy marék, kb 200g dió, néhány órára beáztatva
3-4 evőkanál méz (ízlés szerint, érdemes kóstolgatni)
fél citrom leve
2 kiskanál fahéj

(itt egy kicsit csalok, mert az étcsoki nem férne bele a nyers kosztba, de nálam simán :))
50 g étcsoki, felolvasztva, a tetejére.

Ha nagyon ráérsz, és nem vagy egy türelmetlen típus, akkor miután leszűrted, és papírtörlővel felitattad a vizet a dióról, sziszifuszi munkával le tudod szedni róla a barna hártyát. (sokkal lágyabb lesz az íze, de ha nem, az sem probléma) Én általában az egyharmadáig jutok, utána az egészet bevágom az aprítóba, és krémesre zúzom. :P A többi hozzávaló érdemes egy villával hozzákeverni, mert a méz miatt az aprítóban nagyon ragadni fog, nehéz jól összedolgozni. A masszát oszd három részre, és kend rá az első adagot az első lapra. Rás a következő, és így tovább, amíg el nem fogy... A végén, a legfelső lapra mehet az olvasztott csoki. Tedd hűtőbe, hogy megdermedjen, és már neki is eshetsz. :)

Ritkán készítek önmagában májkrémet, nálunk inkább ez amolyan maradékmentő kaja, sőt, inkább, ha valamilyen májas ételt készítek, kicsit nagyobb adag májat teszek bele, hogy maradjon. Így mindig változatos lesz, és nem utolsó szempont, a boltival szemben, hogy nem szalonnabőrkét eszünk, röhejesen alacson májtartalom mellett...a többi összetevőt inkább hagyjuk is...
Reggelire, vagy vacsorára, lilahagymával, paprikával, paradicsommal...nyami :)






Ha kedvet kapsz, így készítsd a legegyszerűbben:

Ha húsleves készül, egy kevés levesben főzz meg néhány csirkemájat, egy gerezd fokhagymát, kisebb hagyma negyedét. Ha megfőtt, az egészet (levessel együtt) turmixold össze, ízesítsd ízlés szerint (mustár, majoránna, só, bors)

Ennek az alapja, most, zöldborsós májragu volt. A maradék néhány darabot, a szafttal együtt turmixoltam.

...de csináltam már mustáros máj maradékaként is :)  

Érdemes melegen turmixolni, hogy lágy, egynemű legyen a krém. Ne ijedj meg, ha nagyon hígnak találod, miután kihűlt, már nem lesz az :)