Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy kb 15 éve élek társbérletben egy mini (tényleg mini, kb 1dl) üveg limonchelloval. Tudod, az a turistáknak készült apró, csatos üveges változat, amit ajándékba szokott kapni az ember. Nálam is így volt, még Kereszték hozták magukkal egy nyaralásról, és annyira cuki volt. hogy nem volt szívem kibontani. Úgyhogy itt figyelt a hűtőben azóta is, egészen mostanáig :)

A tuti kis elektromos fánksütőmről már volt néhány bejegyzés, de ezzel az okos kis kütyüvel ilyen cuki kis minimufinokat is lehet ám sütni :)

Kb ez is pillanatok alatt elkészül, vagyis, amíg bemelegszik a ketyere, addig bekevered a tésztát, utána pedig kb 4 részletben, adagonként 4 perc alatt meg is sül. Közben bőven van idő elkészíteni a krémet is, úgyhogy elég hamar lesz friss süti az asztalon ;) ...na jó, azért kicsit hagyd hűlni, mielőtt a krémet ráteszed :)

(Egyébként van neki gofri sütő része is, de az sajnos inkább a felejthető kategória, úgyhogy ha ilyen terveim vannak, inkább előkapom a régi, bevált darabot.)

Hozzávalók:

Kb 24 darabhoz

A tésztához:

12dkg liszt

8 dkg porcukor

10 dkg vaj (szobahőmérsékletű)

2 tojás

1 evőkanál limoncello

1 citrom leve és héja

1 teáskanál sütőpor

1 tk vanília

A krémhez:

1 dl habtejszín (hideg)

10 dkg mascarpone (szobahőmérsékletű)

3 evőkanál porcukor

1 csomag habfixáló

2 evőkanál limoncello

1 evőkanál citromlé

1 evőkanál olaj a formák kikenéséhez

A sütemény készítőbe tedd bele a minitorta sütőlapot, és melegítsd elő. A vajat és a cukrot robotgéppel keverd habosra. Add hozzá a citrom héját, és levét, a limoncellot, a vaníliát, majd egyenként a tojásokat. Végül forgasd bele a sütőporral elkevert lisztet.  A mélyedéseket vékonyan kend ki olajjal, majd 3/4 részig töltsd a tésztával. 4 perc alatt süsd készre. Hagyd kihűlni.

A krémhez a tejszínből verj habot, közben add hozzá a mascarponet, és a habfixálót, végül a limoncellot, és a citromlevet is. Töltsd habzsákba, és nyomd a minitorták tetejére. Díszítsd citromszelettel.

Tudod, van a churros, a spanyolok kedvenc édessége. A bő olajban sült, fahéjas cukorba forgatott fánk. Ez az, ami nem készül nálunk sosem, egyszerűen azért, mert semmit nem sütök bő olajban. Nem, a rántott húst sem. Az is sütőben készül, vagy extrém esetben (ha tele a sütő), akkor kb 1 evőkanál zsiradékon. Nem, nem száraz, mi így szeretjük.

Szia, a blog elköltözött, a receptet itt találod:

Igen, tudom, hogy ez megint furcsán hangzik, így elsőre :D Ha a raviolira gondolunk, akkor általában a hagyományos, valamilyen hússal, vagy sajttal töltött minitészta jelenik meg az ember előtt. Pedig miért is ne készülhetne ez is édes változatban, most például fehércsokis krémmel töltve, fanyar áfonyaszósszal a tetején :D

Kétségtelen, hogy kicsit (na jóó, eléggé) macerás az elkészítés. Vagyis nem kifejezetten az elkészítése, hanem, mire a végére jutsz a kis nyomorultaknak. Persze, megéri a befektetett munkát, csak nem érdemes nekiállni, ha gyorsan szeretnél ebédet tenni az asztalra ;)

Én most raviolikészítő keretet használtam, de természetesen a hagyományos, pecsételős cucc is tökéletes. A recept már megjelent a Kifőztük magazin februári számában

A hozzávalók kb 2 személyre elegendőek

A tésztához:

25-28 dkg liszt

3 evőkanál kakaó

2 csapott evőkanál porcukor

3 tojás

1 teáskanál vanília aroma

1 ek víz (szükség szerint)

 A töltelékhez:

60ml tejszín

10 dkg fehércsoki

10 dkg mascarpone

1 teáskanál vanília

A szószhoz:

25 dkg vörös áfonya

2 dl víz

1 púpos teáskanál étkezési-kukoricakeményítő

2-3 evőkanál cukor (ízlés szerint)

A tészta hozzávalóit gyúrd össze, tedd alufóliába, és pihentesd 30 percet. Közben készítsd el a tölteléket. A tejszínt melegítsd fel, és törd bele a fehércsokit. Hagyd állni 1-2 percet. Ha felolvadt, a mascraponéval, és a vaníliával kevred simára. Töltsd habzsákba (jó a kanál is, csak úgy kicsit macerásabb) . A tésztát nyújtsd 1,5 mm vékonyra. Igazítsd rá a ravioli készítő keretre, az ujjaddal óvatosan nyomkodd a tésztát a mélyedésekbe (óvatosan, nehogy kiszakadjon a tészta), és nyomd bele a tölteléket. Vizes ecsettel kend körbe, és egy másik tésztalappal takard le. Szaggasd ki a raviolikat. Aztán jöhet a következő adag tészta is, majd enyhén sós, vízben 5-6 perc alatt főzd fogkeményre. A szószhoz tedd lábasba az áfonyát, öntsd fel a vízzel, szórd meg a cukorral. Az kukoricakeményítőt 2 evőkanál vízben old fel, és ha a gyümölcs megpuhult, sűrítsd be vele az áfonyaszószt. Tálalásnál csurgasd a tésztára.

Ismét egy pofonegyszerű recept, ami valahogy mégsem biztos, hogy eszébe jut az embernek, ha éppen a fonnyadt narancsokat nézegeti otthon.

Legalábbis nálam pont így volt...

                 ...nézegettem a szebb napokat látott kis nyomikat, és elég valószínű volt, hogy nem fogjuk őket megenni, mielőtt végképp rálépnének az enyészet útjára. Viszont marhára utálok ételt kidobni, úgyhogy kellett belőle valamit készíteni. A sütéshez most nem volt túl sok kedvem, ráadásul általában max egy szemet lehet egy-egy sütiben ellőni. Persze, lehet, hogy elég lett volna simán kifacsarni, de ugyaan, ki szereti az egyszerű megoldásokat :P

Már majdnem salátaöntet lett belőle (ééérteeed? saláátaöönteet - ide most képzelj egy szemforgatós szmájlit - szirup helyett), de még időben korrigáltam.

Kb 15 perc alatt kész lett, a kardamom magoktól kicsit pikáns lesz az íze, és igen, persze édes, de közben meg nagyon intenzív narancsíze is van :D

Ez utóbbit egyébként melegen kevésbé érezni, ezért első körben kicsit csalódott is voltam, de miután kihűlt, már nem volt megállás...

Először csak néhány cseppet tettem csemete maradék kalácsára...aztán a sajtos tortillára (a sós az édessel - jaaaj), meg piskótakoronggal, utána már szemérmetlenül, csak simán kanállal - komolyan, már nekem is kínos volt

...úgyhogy inkább eltettem szem elől :D

Másnapig, amikoris muszáj volt sütni hozzá néhány palacsintát :D

Szóóval, hozzávalók (egy kb 250ml-es adaghoz)

150g cukor (na jóó, hát mondom, hogy szirup)

250ml víz

200ml frissen facsart narancslé (én három szem - egyáltalán nem piros - vérnarancsot használtam fel hozzá)

1 csapott evőkanál kukoricakeményítő

3-4 szem kardamom mag

Fogj egy kisebb lábast, önts bele a vizet, és a cukrot. Melegítsd addig, amíg a cukor fel nem olvad teljesen. A narancslében keverd el a kukoricakeményítőt. Ha a cukorszirup felforrt, add hozzá a narancslevet, és a kardamom magokat. Állandó kevergetés közben forrald 5-8 percet, amíg kb a 2-3 részére vissza nem sűrűsödik. Vigyázz, ne hagyd magára, mert ha nagy fokozaton van, könnyen kifut, de ha folyamatosan kevergeted, nem lesz gond. Töltsd üvegbe, hagyd, hogy kihűljön, és fogyaszd felelősséggel ;)

Jaa, egyébként a legtutibb palacsinta, anyu receptje alapján: 1 tojás, 7 púpos ek liszt, 200ml tej, 100ml víz, 1 ek cukor, csipet só. Nem , olaj nincs benne, minden második, harmadik palacsinta után szoktam kikenni egy ecsettel a serpenyőt, extra vékonyan, kókuszolajjal. (Apropóó, azért amikor édesanyád megjegyzi, hogy mikor itt volt nálam, és sütni akart, nem találta a kókuszolajat, azért az elég tuti :D Imádom :D )

...vagy szép, magyar kifejezéssel fudge. Még azt is mondanám, hogy nyers, és vegán, bár mivel nálam nincs ilyen fajta "nehezített pálya", így étcsokit használtam a tetejére.

Mint az emberek durván 2/3 része, január eleje óta diétázom, vagyis próbálok megszabadulni az tavalyi, év végi féktelen dorbézolás(ok) látható következményeitől. Eleinte egész jól elvoltam az édességek nélkül, de azért mostanra már nem annyira őszinte a mosolyom ezzel kapcsolatban. De azért már mégsem valami olyannal csillapítanám a vágyam, amivel betolok egy akkora adag zsírt meg szénhidrátot, ami kb egész napra elég lenne.

Szóóval, vissza az alapokhoz, vagyis a három évvel ezelőtti nasikhoz.

Gyors mélyhűtő/hűtő, és kamrakisöprés után lett némi datolyakaramell (mélyhűtő), meg egy zacskó mandulaliszt, amit addig őrizgettem, hogy majd húúú, milyen szuper dolgot csinálok majd belőle, amíg kb holnap le is jár a szav. ideje..., meg egy doboz kókuszkrémet, hasonló állapotban, mint a mandulaliszt... :P

A datolyakaramellt nagyon könnyen elkészítheted, egyszerűen csak áztasd be a kimagozott datolyát meleg vízbe, hagyd ázni 1-2 órát, majd a felpuhult datolyát tedd át az aprítóba, és adj hozzá annyit az áztatóvízből, amennyivel krémesre, és egyneműre tudod turmixolni. Mint mondtam, a fel nem használt paszta, remekül elvan a mélyhűtőben. Ha teheted, a király (medjool) datolyát használd, aminek a tartósításához nem használnak cukorszirupot.

A lenti mennyiségből egy röhelyesen kicsi adag lesz, viszont nagyon tömény, így sanszos, hogy nem eszel belőle meg egy tepsivel. ezzel együtt egyáltalán nem mondanám, hogy nagyon édes, inkább őrülten "csokis", vagyis kakaós. Épp ezért is került rá egy kis csokis-kókuszos "krém", hogy a kakaó keserűségét ellensúlyozza.

A tetejére szórt tengeri só emeli ki igazán az édes ízét, ezért azt érdemes nem lehagyni róla ;)

Hozzávalók:

150g datolyapaszta (elkészítést lásd feljebb)

100g mandulaliszt

40g cukrozatlan kakaópor

60ml kókuszolaj

1 tk fahéj

2-3 ek mandula, vagy kókusztej (vagy amit használni szoktál)

csipet só

A tetejére:

50g étcsoki (+1 ek a tetejére csurgatni)

2-4 ek kókuszkrém (cocomas)

nagyszemű tengeri só

A tészta hozzávalóit tedd az aprítóba, és készíts sűrű masszát. A tejet érdemes apránként adagolni hozzá, nehogy nagyon híg legyen. Nyomkodd sütőpapírra. Egy kb 15x20 cm-es, 1,5cm magas lapot készíts. Tedd hűtőbe, amíg elkészíted a tetejére a "krémet": gőz fölörr (vagy mikróban) olvaszd meg a csokit, keverd hozzá a kókuszkrémet. Dolgozz vele gyorsan, mert a hideg kókusz gyorsan megdermeszti a csokit, és nem fogsz tudni vele szépen dolgozni. Kend a süti tetejére, és tedd vissza még minimum egy órára a hűtőbe (nálam ott volt egész éjjel). Tálalásnál előbb vágd kockára, majd (mielőtt szétszednéd) csurgass rá egy kis étcsokit, szórd meg a sóval

Jó étvágyat!

Imádom mikor a frissen sült kenyér illata száll a lakásban, de mostanában ritkán szántam rá magam a kenyérsütésre. Ennek egyik oka, hogy igazán akkor tudnék nekiállni, mire csemete ágyba kerül, de mivel a gyerekszoba és a konyha közel van egymáshoz, nem tudom beüzemelni a robotgépet. Igen, tudom, mehetne kézzel is, de lusta vagyok, nna. Ráadásul még keleszteni, meg a sütés...ááá...éjfél, mire minden elkészül, úgyhogy inkább hagyom az egészet a fenébe.

Időtakarékos megoldásnak viszont nagyon jók a dagasztás nélküli kenyerek. Persze, nem azt mondom, hogy hamar lesz kenyér az asztalodon, hanem, hogy kb 30 másodperc munkád van vele. Ennyi idő, amíg összedobálod az alapanyagokat, és keversz rajta néhányat...

...igaz, hogy aztán minimum nyolc órát keleszted, de ehhez nincs szükség felügyeletre. Vagyis este bekevered, és reggel sütöd. Vagy reggel bekevered, és este már a meleg kenyeret vacsorázod.

Azt tudni kell, hogy ennek nem olyan könnyű és laza a tésztája, mint a boltban kapható társaié (bár szerintem a házi kenyér sosem) sokkal tömörebb, tartalmasabb.

Bár eddig is készítettem más dagasztás nélküli kenyeret, az teljesen más volt, sokkal inkább a ciabatta-ra hasonlított, nagy lyukakkal. Ez inkább olyan, mint egy rozskenyér, kisebb bubikkal.

Én most egy savanyúkáposztából készült szendvicskrémet készítettem hozzá, aminek a receptjét a The Puur blogon találtam

Hozzávalók egy 600g-os kenyérhez:

250g fehér tönkölyliszt

50g zabpehelyliszt

70g nagyszemű zabpehely + 1-2 ek a tetejére

1/2 tk szárított élesztő

1 ek cukor (nálam nádcukor)

 1,5 tk só

2 ek olívaolaj

280ml víz

Először nagyobb tálban keverd el a vizet az élesztővel és a cukorral. Hagyd állni 10 percet, amíg az élesztő felfut. Utána jöhet is hozzá minden más. Egy villával keverd el az alapanyagokat. Nem kell túlzásba vinni, csak úgy tessék-lássék. Takard le (én egy tányért szoktam ráborítani, hogy ne száradjon ki a tészta teteje), és felejtkezz el róla minimum 8 órára, vagy egy éjszakára.

Egy 20cm-es szögletes kenyérsütő formát bélelj ki sütőpapírral. Ügyeskedd bele a tésztát úgy, hogy kicsit egymásba forgatod. Vagyis próbálj vele úgy bánni, mintha hagyományos kenyeret készítenél. Mivel ez a tészta laza, és még ragad is, a gumi spatula nagyon jó barátod lehet. Szórd meg a tetejét a zabpehellyel, és told előmelegített, 200'C-os sütőbe. Süsd 20-25 percet. Félidőben, ha nagyon barnulna a teteje, vedd vissza a hőfokot 180'C-ra, és takard le a tetejét egy alufóliával. Mielőtt felvágod, hagyd legalább langyosra hűlni.

Nem tudom miért, de gyerekkoromban soha nem ettem puliszkát. Anyuék nem készítettel, így csak valamikor már a kamaszéveimben találkoztam vele először. Akkor persze mindjárt ki is próbáltam az édes, és a sós változatot is. Aztán megint feledésbe merült hosszú évekre.

Mivel Férj nem nagyon csípi a hasonlókat, így nem is nagyon erőltettem. Nemrég aztán ismét eszembe jutott, de most ahelyett, hogy önálló ételként készítettem volna, inkább köret lett belőle. Igazi krémes, fűszeres tutiság.

Gondoltam, majd ííígy...izlik majd...

...hát nem, úgyhogy szépen el is engedtem, és innentől csak magamnak készítem. Viszont mivel én simán elvagyok (egy darabig) hús nélkül, maradt egytálnak. De azért a fűszeres, erőteljes ízeket én is nagyon kedvelem, így az asztalparadicsom-olaj nagyon jó választás volt a krémes polenta mellé. A ropogós napraforgócsíra már csak a ráadás ;) Pofonegyszerű étel a rohanós hétköznapokra ;)

Hozzávalók:

2 főre

A polentához:

12 dkg kukoricadara

6,5 dl húsalaplé

15 dkg reszelt trappista sajt

1 teáskanál pirospaprika

Só, bors

 Az aszaltparadicsom olajhoz:

10-12 szelet olajban eltett aszalt paradicsom

½ dl olívaolaj, lehetőleg az aszalt paradicsom olaja

Ízlés szerint: fokhagyma, néhány levél bazsalikom (elhagyható)

A tálaláshoz:

Napraforgó csíra

Az olajhoz tedd az alapanyagokat turmixgépbe, és addig nyomd a gombot, amíg a paradicsom teljesen el nem keveredik az olíva olajjal.

A húsalaplevet forrald fel, és folyamatos kevergetés közben add hozzá a kukoricadarát. Főzd puhára, közben ízesítsd sóval, borssal, pirospaprikával. Szórd bele a reszelt sajtot, és várd meg, amíg elolvad.

Tálalásnál a polenta tetejére csurgass az olajból, és szórd meg a napraforgó csírával.

Már megint fánk, csak mert szeretjük :)

Gondolom ismeritek a piros-fehér csíkos sétapálca nyalókát. De azt is ismeritek, ami nem a sima cukorpálca, hanem a borsmentás változat? Bevallom utoljára kb 15 éve ettem ilyet (vagyis most kaptam egyet Disneyland-ből :D :D) de azóta is keresem. Mindenesetre itthon nem találtam, úgyhogy, ha van tipped, ne tartsd magadban ;)

A lényeg, hogy ebből a vágyból indult ki ez a fánkrecept is :D

A titka, hogy nagyon (nagyon-nagyon) kevés borsmentaolaj kell bele, különben a kellemes, különleges íz helyett olyan lesz, mintha fánkkal mosnál fogat... :P

Most se zavarjon meg a karácsonyi sztájl...igen...el vagyok maradva, nna. Viszont a receptet a Kifőztük magazinban már láthattad

Hozzávalók 28-30 db-hoz

20 dkg liszt

5 dkg szoba-hőmérsékletű vaj

1 tojás

2 dl habtejszín

1 teáskanál cukrozatlan kakaópor

10 dkg porcukor

7 g sütőpor

1 csipet só

1/2 kávéskanál piros ételfesték

a tetejére:

10 dkg fehér csokoládé

1-3 csepp borsmentaolaj (100%-os tisztaságú)

A lisztet, a kakaót, a sót és a sütőport szitáld tálba. Az ételfestéket keverd el a tejszínnel. A szoba-hőmérsékletű vajat és a porcukrot robotgéppel keverd habosra, majd add hozzá a tojást is. Keverd tovább, miközben felváltva add hozzá a lisztes keveréket, és a tejszínt. Készíts sima tésztát. Mehet a gépbe a fánkkészítő lap, forrósítsd fel alaposan. Tegyél 1-1 evőkanálnyi tésztát a mélyedésekbe, és 4 perc alatt süsd aranybarnára. A megsült fánkokat rácson hagyd kihűlni.

A fehércsokit temperáld, és cseppentsd hozzá a borsmenta olajat. Apránként! Ahogy édesanyám mindig mondta: hozzáadni még tudsz, elvenni belőle már nem ;)

A fánkok felét mártsd az olvadt csokiba, és legalább egy órára tedd frigóba. A díszítéshez morzsolj el egy fánkot (én a nyomikat szoktam ilyenekre használni), és egy csipettel szórd a még olvadt csokira.

Egy ideje már boldog tulajdonosa vagyok egy elektromos fánksütőnek, vagyis egész pontosan egy sütikészítőnek. Mióta egy a kis csoda beköltözött a konyhámba, azóta olyan sűrűn lepem meg a családot reggelire fánkkal, mint még soha

...ami mondjuk nem nagy teljesítmény, lévén, hogy azelőtt konkrétan sosem készítettem fánkot...

Mindenesetre mióta összeköltöztünk - a sütikészítő, meg én - azóta kb 20 perc alatt fánk van az asztalon.

Persze, ne a szalagos fánkra gondolj. Ha azt az ízt, állagot keresed, akkor ez nem a te utad, és csalódni fogsz. Ez inkább a régi Dunkin Donuts tipusú fánkokra hasonlít. És bár nem olajban sül, egy percig ne gondold, hogy diétás, hiszen jó adag vajjal van megtámogatva. Megmondom őszintén, nekem ez a cukros változat annyira nem barátom, viszont Aprólábú szemérmetlenül tolta befelé :P

Ez a változat még halloween környékén készült (ebből is látszik, mennyire naprakész tudok lenni a blogírásban...boocseesz...), de természetesen bármilyen mázzal készíthet. Pl, nemsokára úgyis valentín nap, úgyhogy rózsaszín mázzal és cukorszívecskékkel kimaxolhatod az élményt :P :D

Hozzávalók 24 db-hoz

20 dkg liszt

10 dkg szoba-hőmérsékletű vaj

10 dkg porcukor

1 tojás

2 dl tej

7 g sütőpor

1/2 teáskanál őrölt fahéj

1 csipet só

a mázhoz:

15 dkg porcukor

4-6 evőkanál habtejszín

narancs- és fekete színű ételfesték

A vajat a porcukorral elektromos habverővel verd habosra. Add hozzá a tojást, a sütőporral elkevert lisztet, a fahéjat, a sót, végül a tejet is. Dolgozd el csomómentesre. Tedd a gépbe a fánkkészítő lapot, forrósítsd fel, és 1-1 evőkanálnyi tésztát kanalazz a mélyedésekbe. 4 perc alatt süsd aranybarnára. A megsült fánkokat rácson hagyd kihűlni.

A mázhoz keverd össze a porcukrot és a tejszínt. vegyél ki belőle 3 evőkanállal, és fesd feketére az ételfestékkel. A maradék krémet színezd narancssárgára. A fánkok egyik felét mártsd a narancsszínű mázba. Kicsit rázd le, hogy a felesleg lecsöpögjön, majd fordítsd rajte egyet, és ismét addig rázogasd, amíg a máz el nem simul. A fekete mázat szedd habzsákba, vágj rajta egészen apró lyukat, és készítsd el a pókhálómintát. Legalább 1 órát szobahőmérsékleten hagyd száradni.

...parmezános, fűszeres burgonyával

Szívesen készítek lassan sült húsokat, mert egyrészt pofonegyszerű elkészíteni, másrészt nagyon finomak. Bár kétségtelen, hogy nem tartoznak a gyorskaják közé :P

Cserébe viszont, az így készült hús szaftos, omlós, is igazán zamatos. Ha van egy lassúfőző (slowcooker) edényed, az szuper, és még egyszerűbb a dolgod, de ha nem, akkor sincs semmi gond, mert sütőben ugyanígy elkészíthető, sőőt, még azt is megkockáztatom, hogy - mivel nem kell egyik edényből a másikba átpakolni, hogy megpirítsd - még egyszerűbb is.

Egy nagy hátránya van csupán: kb 5 órára stoppolod vele a sütőt...

Persze a barnacukor kissé talán furcsán hangzik, egy sertéshúson, de az édes, és sós ízek itt is remekül kiegészítik egymást, és a karamellizálódott cukor isteni, a sós hús kérgeként. A fűszeres, ropogós krumpli már csak a ráadás ;)

Hozzávalók 2-3 főre

50 dkg sertés comb

1 teáskanál só

1/2 teáskanál frissen őrölt feketebors

1 teáskanál zsálya

1/2 teáskanál fokhagymapor

A mázhoz:

1/2 dl balzsamecet

1 dl víz

10 dkg barnacukor

1 evőkanál kukoricakeményítő

A burgonyához:

50 dkg apró szemű burgonya

1/2 teáskanál kapor

1/2 teáskanál bazsalikom

1/2 teáskanál oregánó

Só, bors

2 evőkanál olíva olaj

2 evőkanál vaj

A tetejére:

2-3 evőkanál reszelt parmezán

friss petrezselyem

A fűszereket keverd el, és dörzsöld be vele a húst. Tedd egy akkora tálba, hogy kényelmesen le tuddfedni, ne érjen hozzá a fedő, a húshoz. 120 fokos sütőben, légkeveréses fokozaton 4-4,5 fél órát süsd. Közben forrald össze a máz hozzávalóit egy serpenyőben. Nem kell vele kapkodni...van időő ;)

Ha az idő letelt, és a hús már vajpuha, forgasd meg a mázban, told fel nagyobb fokozatra a sütőt (200'C) és pirítsd tedd vissza a mázzal bekent húst, és pirítsd körbe. Közben a lecsurgó mázzal alkalmanként locsold is meg.

A burgonyát hámozd meg, vágd és nagyobb darabokra. Locsold meg az olíva olajjal. Keverd össze a  zöldfűszereket, a sót, és a borst. Szórd meg vele a burgonyát, és tedd tepsibe.Add hozzá a  vajat is kisebb adagokban. 200 fokra melegített sütőben, légkeveréses fokozaton aranybarnára sütjük. Vagyis nyugodtan tedd be a hús mellé. Ha megpirult,  szórd meg a parmezánnal, forgasd össze, és petrezselyemmel a tetején tálald a hús mellé.