Sokáig idegenkedtem a kelt gofritól, leginkább azért, mert egy gofrira nehogymár 1 órát kelljen várni, mire elkezdhetem sütni. Ez mégis mennyire gáz dolog már... 

Mikor végre rászántam magam, egyből meg is volt az AHHAAA élmény. Mert az bizony olyan, mint amilyennek (nekem) a gofrinak lennie kell :D

                                                   Szerintem még ember nem írta le ennyiszer, hogy gofri, 10 sorban...

Van tartása, ropogós, nem nyeklik-nyaklik, mint egy ráncos palacsinta, és bár kell alá némi zsiradék, nem sok, és egyáltalán nem ragad bele a sütőbe.

Egyetlen hibája, hogy kb 40 perc, mire az élesztő teszi a dolgát, de a végeredmény ismeretében ez nem akkora áldozat. Még nálunk is belenyugodott a család: ha gofrit szeretnének, arra bizony kicsit várni kell

Szia, a blog elköltözött, a receptet itt találod

Ha tetszett a recept, itt találsz Instagramon

                                       és itt  Facebookon

          Köszönöm, ha ott is követsz a napi újdonságokért és tippekért,

vagy egy megosztással segíted a munkám :)