Nem vagyok vegán, de még vega sem (bár nagy húsevő sem, de ez más kérdés), viszont az így készült édességeket, és ételeket is nagyon szeretem. Mindig kicsit kihívásként állok hozzá, hogy viszonylag korlátozott alapanyagokból készítsek valami nagyon finomat, és eddig nem is nagyon sikerült mellényúlnom.

Persze, senki ne ringassa magát abba a hitbe, hogy ezek az édességek, csak azért mert nem tartalmaznak lisztet, hagyományos cukrot, vagy állati zsiradékot, máris diétásak lesznek, és bűntettlenül falhatóak, mert bizony csalódni fog. Nem is kell messzire menni: például a hasonló nasikban, sokszor nagy mennyiségben szerepel datolya. Viszont, amit az ember megvesz az üzletben, a kis tálcán adagolt, fóliával lezárt aszaltgyümölcs, bizony bőven tartalmaz hozzáadott cukrot, merthogy bevett eljárás, hogy azzal tartósítják. Ha ezt szeretnénk elkerülni, akkor érdemes a Medjool, vagyos király datolyát választani, ami nem tartalmaz cukormázat, hozzáadott cukrot, fruktóz, és glükóz szirup mentes. Ezek után, ne is menjünk bele, hogy mibe áztatják a hagyományos fajtát. Viszont ezen tulajdonságai miatt, kb dupla annyiba is kerül, mint a "snassz" testvére. ...és akkor az olajos magvakról még nem is volt szó...

Persze, nem akarok senkit már előre lebeszélni ennek a finomságnak az elkészítéséről, csak úgy gondolom, érdemes ezt nem elfelejteni.

Tehát visszatérve a mi kis twix szeletünkre...készítettem már itthon, a hagyományos módon, tehát vajas kekszen, lágy karamellel, csokiba mártva, de egy ideje már szemezek ezzel a recepttel. Ahogy már írtam, ilyenkor mindig hajt a kíváncsiság, és azért lássuk be, ha nem is diétás, de azért nem is egy tömény-cukor karamell (ami egyébként nagy szerelmem), és egy omlós vajas keksz, hanem egy kicsit egészségesebb változat.

Hozzávalók:

A "kekszes" részhez:

 1 csésze zabpehely (én teljes kiőrlésűt használtam)

70 g mazsola, vagy 8 db datolya (kimagozva)

csipet só

fél vaníliarúd kikapart magja

3 ek víz

A "karamellhez"

1 kisebb, érett banán

12 szem datolya

1 ek nyírfaporcukor (opcionális, ha nem lenne elég édes a banán)

fél vaníliarúd kikapart magja

csipet só

2 ek víz

2 tk chia mag

A bevonáshoz:

Nyers étcsoki:

1 csésze kakaóvaj

1 csésze kakaópor

1/3 csésze agávé szirup

vagy, ha nem vagy ennyire "szigorú", akkor 100g étcsoki (+1 g kakaóvaj a temperáláshoz)

Először az alapot készítsd el: Tedd aprítóba a zabpelyhet, és daráld le durva, liszt állagúra. Add hozzá a többi hozzávalót, és "daráld tovább. Ne folyamatosan, hanem pulzálva aprítsd, addig, amíg olyan hmmm...gyurmás állagú nem lesz, hogy kézzel le tudd nyomkodni. Sütőpapírra készíts belőle egy nem egészen 1cm magas téglalapot. Tedd hűtőbe, amíg a karamell elkészül.

A karamellhez, szintén tedd az aprítóba az összes alapanyagot, kivéve a chia magot. Szintén pulzálva, addig aprítsd, amíg egy viszonylag homogén masszát nem kapsz. Keverd hozzá egy spatulával a chia magot is, és kend a keksz tetejére. Ne aggódj, nem fog lefolyni.

Tedd a hűtőbe minimum 4 órára, vagy akár egy egész északára. Vágd 12 kockára.

Készítsd el a csokibevonót.

Ha táblás étcsokit használsz, ne felejtkezz el a temperálásról. Erről itt olvashatsz részletesen.

...és itt következik a legmacerásabb művelet: a "falatkák" bemártása a csokiba. A legjobb, ha két villával próbálkozol. Nekem úgy sikerült a legeredményesebben, hogy egy viszonylag kis átmérőjű tányérba tettem a csokit. Fejjel, vagyis karamellel lefelé beletettem a kockát, az egyik villával ráfordítottam a darabot a másikra, és szintén a villával, a tetejéről indulva, lesimítottam/végigsimítottam rajta a csokit. Sütőpapírra tettem, és mentek vissza a hűtőbe, még néhány órára, amíg a csoki teljesen meg nem dermedt.