Hát az van, hogy eddig, a sajttorta, meg én, úgy voltunk, hogy sehogy. Mert valamiért mindig annyira betegen hangzott a számomra már maga az elnevezés is...SAJTTORTA...annyira fura... Na persze ne menjünk bele a répatorta, meg miegymás emlegetésébe, amit persze imádok...meg abba se, hogy elég viccesen hangzik a számból, hogy valami hmmm...bizarr, netán beteges...

Ja, és csak megemlítem, hogy a mascarpone sem a barátom -naagyon nem-, semmilyen formában (tulajdonképpen még a tiramisut sem szeretem). Na, ezzel csak azt akarom mondani, hogy ez tulajdonképpen egy igazi mumus-süti a számomra.

...vagyis mondanám, ha nem lett volna egy néhány napja lejárt doboz mascarpone a hűtőben, -amit még egy túrótortához szereztem be, ami sosem készült el- amit sajnáltam kidobni.

...aztán megkóstoltam...

...jesszus, hogy eddig mitől fosztottam meg magam. Hát ez tényleg óriási. Meg lágy, krémes, könnyű, nem zsíros, és legszívesebben megettem volna az egész adagot.

A vicc az, hogy ez egy halál egyszerű édesség, egyetlen hátránya van, hogy meg kell várni, amíg megdermed, szóval nem az az összekevered, és már tálalhatod is fajta. Viszont jó hír, hogy nem kell bekapcsolni hozzá a sütőt.

Mivel napok óta elönt minket a telken szedett sárgabarack - na nem panaszkodom, jobbat sosem ettem - így most ebből készült, de bármilyen lágy gyümölcs jó hozzá.

Gondolom kb 200 féleképpen lehet készíteni, de mivel nem akartam sokat tökölni vele, én így csináltam:

Hozzávalók:

6 kicsi (9cm átmérőjű tartformára, + a maradék pohárban végezte, vagy egy 20-22 cm-es tortaformára.

Az alap:

100g korpovit keksz

30g vaj

1-2 csapott ek porcukor

1/2 csésze barackpüré

A krém:

250ml tejszín

250ml mascarpone

250ml sárgabarack püré

1/3 csésze porcukor, nálam nyírfa (ízlés szerint)

1 ek zselatinpor

A tetejére:

2 szem barack

1,5 dl víz

1 tk kukoricakeményítő

5-6 szem barackot megmostam, kimagoztam (némelyikből kitessékeltem a lakót, mertháát, ez aztán bijó) és szőröstül-bőröstül ment az aprítóba. Kimértem a csésze (250ml) pürét, és félretettem.

Az alaphoz: dobáld az aprítóba a kekszet, a felolvasztott vajat, a porcukrot, és némi barackpürét (a maradékból) és készíts egy olyan masszát, amit könnyen le tudsz majd nyomkodni a forma aljára. És aztán tegyél is így. (ha nagyon száraz, mehet még bele barack, de vigyázz, ne legyen nagyon híg, mert szétfolyik) Mehet a hűtőbe, amíg elkészíted a krémet.

Öntsd egy magas falú tálba, vagy a botmixeres pohárba a mascarponét, a tejszínt és a porcukrot, és egy habverővel dolgozd össze. Vigyázz, nehogy vaj legyen a tejszínből, és próbáld vele nem beteríteni a konyhát (nekem sikerült...) Mehet egy lábosba, és kezd el alacsony lángon melegíteni. Mehet bele a csésze barackpüré is. Közben a zselatint old fel 3-4 evőkanál langyos vízben, és add a tejszínes, barackos cucchoz. Alacsony lángon, folyamatos kevergetés közben melegítsd forráspontig, de mikor elkezdene gyöngyözni, zárd el, mert ha forralod, nem fog "zselésedni". Ha kész, töltsd meg a keksszel kibélelt formákat, de ne szinűltig, és tedd vissza a hűtőbe néhány órára (amíg teljesen meg nem dermed)

Ezalatt készítsd el a tetejét: Kockázd a barackot, öntsd fel a vízzel (ha szeretnéd, édesíts) majd ha már nagyrészt szétfőtt a barack, sűrítsd be a keményítővel.

Ha megdermedt a krém, öntsd le vékonyan a "szósszal", és most már tényleg tálalhatod azonnal :)