Továbbra is lelkesen életben tartom a kovászom, de mivel mostanában elég ritkán állok neki kenyeret sütni, így inkább csak etetem a kis jószágot.
Ezért sajnos elég sok kovász lesz az enyészeté, és őszintén, a szívem szakad meg, mikor ki kell dobni.
És aztán lett ez a kréker... :D
Szia, a blog…