A héten Velencén nyaraltunk, amihez szerencsére nagyon közel van Lovasberény, ahol kedves barátnőm Móni, és a párja Árpád biogazdálkodik. Tavaly már írtam róluk, de végre a saját szememmel is láthattam a gazdaságot, illetve azt a hihetetlen munkát, amit ketten véghez vittek egy év alatt.

Azóta is folyamatosan körülöttük pörögnek a gondolataim, és ámulatba ejt az a harmónia, ahogy együtt élnek a természettel. Mert beszélhetünk mi itt a városban környezetvédelemről, meg, hogy ne csináljunk annyi szemetet, stb...de az, amit náluk tapasztaltam, ennek a sokszorosa. Nincs csatorna, ellenben van komposzt wc, (nem büdi) meg csupa természetes mosó, és mosdószer, így a használt vízzel a veteményt öntözik. Lehet, hogy vidéken ezek kevésbé meglepő dolgok, de városi emberként azok. És még számtalan olyan apróság, amire nem is gondolnék

Utoljára gyerekkoromban ettem úgy zöldséget, hogy közvetlenül a földből húztuk ki, de most aprólábú is megtapasztalhatta ezt, és hihetetlenül élvezte.

Ja igen...rágcsáltunk egy kis lépesmézet is, amit Árpi nem sokkal korábban vett ki a kaptárból - saját méhek...mennyire menő már??? Tavaly kóstoltam a mézet...hmmm...nagyon durva... ;)

Szőlő, káposztafélék, a bolhaháló alatt (boolhaaháálóó?), cukkini, ruccola csemeték, kukorica, nektarinfa (sosem ettem jobbat)...estig sorolhatnám...pl, ettetek már olyan bébikukoricát, ami nem savanyított volt? Én eddig nem, de ez valami elképesztően finom, édes, zsenge, és ropogós.

...és hatalmas tervek, és álmok, és a megvalósításhoz szükséges elszántság <3

Mielőtt eljöttük, Móni szedett nekünk néhány dolgot: bébi kukorica, és cukkini, minicékla, ceruzabab, sárgarépa, retket, fehér, és lilahagyma volt a szeretetcsomagban.

Egyértelmű volt, hogy ma ebből ebédelünk.

Tavaly már kaptam hasonló csomagot, akkor többnyire saláta formájában ettük meg a zöldségeket, így most kicsit mást szerettem volna készíteni. Pont beszéltünk nagymamámmal, úgyhogy be is ugrott, hogy milyen isteni kenyérlángost sütött anno. Így meg is volt az alap, erre került a csupa friss gyönyörűség, csak egy kis sóval és borssal, és egy kevés érett gorgonzolával

Hozzávalók 2 főre

A kenyérhez:

100g kenyérliszt (nálam tönköly)

100g liszt (BL55)

120ml víz

2 ek olívaolaj

1/2 tk só

1/2 tk szárított élesztő

csipet cukor

A feltéthez:

3-4 mini cukkini, vagy kettő kisebb

1-2 kisebb fej lilahagyma

egy marék ceruzabab

3-4 bébikukorica

60-80g gorgonzola

só, bors

Először készítsd el a kenyeret. Ehhez szitáld tálba a lisztet, add hozzá az élesztőt, a cukrot, a vizet, majd a sót is. Dagassz belőle lágy, de nem ragacsos tésztát. Gömbölyítsd ki, takard le folpackkal, és hagyd, hogy kb 1 óra alatt a duplájára keljen.

Ha kész, oszd két részre (lisztezett kézzel), kézzel formázd lángos szerűre, és forró, száraz serpenyőben süsd halványbarnára mindkét oldalát. Összesen 4-5 perc elég neki.

A cukkinit most meg, és zöldséghámozóval készíts "szalagokat" belőle. Blansírozd, vagyis fél percre dobd forrásban lévő vízbe. Így picit megpuhul, de még roppanós marad. A hagymát szeleteld karikára, a kukoricát falatnyi darabokra. Ha normál csöves kukoricát használsz, előtte fűzd vagy süsd meg, és csak így tedd rá a szemeket. A zöldbabot egyben hagytam, mert igazi kis minik voltak ők is

A megsült tésztán rendezd el előbb a cukkinit, majd a hagymát, a zöldbabot, végül a kukoricát. Sózd, borsozd. Told be a grill alá, hogy a zöldségek, és a tészta széle kicsit megbarnuljon. Vedd ki, morzsold rá a sajtot, és tedd vissza még 1 percre, amíg a sajt elolvad.

A kenyér középen puha, a szélén ropogós...

A zöldségek ressek, ízesek...

A kukorica édes, és roppanós...

A gorgonzola fűszeres...

...na jó...eszem még egy szeletet... ;)